Századok – 1933
Tárca - Hivatalos Értesítő - 239
hivatalos értesítő. 239 Nemzeti Múzeumnál viselt állásáról és Nagyváradra költözött, ahol a káptalan gazdasági ügyeinek intézése kötötte le munkaerejét , és midőn a nagyváradi püspökség területének a trianoni béke által történt szétszakítása után visszatért Budapestre, továbbra is a magyar területen maradt káptalani birtokok kezelésének gondjai nehezedtek rá. Ezek mellett évek óta súlyos és egyre gyötrőbbé váló betegség akadályozta meg, hogy újra kézbe vegye a tollat. Társulatunknak 1899 óta választmányi tagja volt s működésében — leszámítva nagyváradi távollétét és a legutóbbi időket — mindenkor tevékeny részt vett. Meleg barátság fűzte negyérdemű, néhai elnökünkhöz, gróf Klebelsberg Kunohoz, kivel karöltve a Julián-egyesületben, melynek elnöke is volt, annak idején nagy tevékenységet fejtett ki. Nagyértékű irodalmi munkássága, a közjót önzetlenül szolgáló, nemes, kifogástalan jellemű egyénisége egyébként is általános tiszteletet és rokonszenvet váltott ki személye iránt. Társulatunk hálás kegyelettel fogja őrizni emlékezetét. Döry Ferenc: Hivatalos értesítő. A Magyar Történelmi Társulat 1933. évi február hó 9-én d. u. 5 órakor tartott felolvasó-, illetve igazgatóválasztmányi ülésének jegyzőkönyve. Jelen vannak dr. Domanovszky Sándor ügyvezető első alelnök elnöklete alatt : dr. Balanyi György, dr. Eckhart Ferenc, dr. Fest Aladár, dr. Friedreich Endre, Gyalókay Jenő, dr. Hajnal István, dr. Herzog József, dr. Mályusz Elemér, dr. Miskolczy István, dr. Morvay Győző, dr. Szádeczky-Kardoss Lajos, dr. Szekfü Gyula ig. vál. tagok, dr. Lukinich Imre főtitkár, Novák Nándor pénztárnok és dr. Kossányi Béla titkár, mint jegyzőkönyvvezető. Elnök megnyitva az ülést, a következő beszédben emlékszik meg gróf Apponyi Albert tiszteleti tag haláláról : „Mielőtt mai ülésünk tárgyára rátérnék, szomorú kötelességet teljesítek, megemlékezve arról a veszteségről, amely Apponyi Albert gróf halálával Társulatunkat érte. Benne tiszteleti tagjaink dísze költözött el sorainkból. Ha nem is tartozott a kutató történészek közé, kapcsolatai a történelemmel igen mélyek voltak. Nem arra gondolok itt elsősorban, hogy ő történelmet csinált, hanem arra, hogy lelkének minden szálával a történettel volt összeszövődve. Politikai küzdelmeiben ez adta neki a szilárd alapot, amelyről ellenségei támadásait visszaverhette. Történelmi lehorgonyzottsága varázslatos egyéniségének egyik leghatalmasabb ereje volt. Siratjuk benne hazánknak azt a kimagasló képviselőjét, aki mindig az ország történelmi jogait védelmezte. Vajha mentől több követője akadna ebben a tekintetben, hogy azokat a célokat, amelyekért ő oly előkelő módon küzdött, mielőbb elérhessük. Fejezzük ki kegyeletünket iránta egy percnyi néma felállással. Áldás emlékére." 7. Az elnök felkérésére dr. Miskolczy István igazgatóválasztmányi tag felolvassa „Nápolyi Johanna, az asszony" című tanulmányát. Elnök köszönetet mondva az érdekes előadásért, az ülést 5 percre felfüggeszti.