Századok – 1934
Szemle - Tettamanti Béla és Márer Erzsébet: A Magyar Paedagógia negyven évfolyamának (1892–1931) tartalom- és névmutatója. Ism.: Hajnal István 105
SZEMLE. 105 fedezése alapján Ferenczy Zoltán facsimile kiadásában volt ismeretes. Az új kiadásnak az a célja, hogy Bornemissza munkáját minél többen élvezhessék, de hozzájárul ahhoz is, hogy a korai protestáns barokk szellemet minél jobban megismerhessük. Varga Zoltán (Debrecen). Tettamanti Béla és Májer Erzsébet : A Magyar Paedagogia negyven évfolyamának (1892—1931) tartalom- és névmutatója. Szeged, 1933. 8°. 290. Imre Sándor kezdeményezésére, a szegedi egyetem pedagógiai szemináriumának résztvételével készült a munka. Különösen használhatóvá teszi az, hogy a folyóirat önálló közleményeiről rövid kivonatokat is ad. A tárgyi csoportosításban az egyetemes és magyar neveléstörténeti rész mintegy 140 önálló cikkről számol be, az ismertetések és rövid adatközlések csoportjával együtt élénk képet nyújtva arról, ami a magyar neveléstörténeti irodalmat az elmúlt emberöltőben érdekelte. Igen nagy mértékben nagy pedagógusegyéniségek s elméletek története, de a magyar múltból az iskolatörténet exaktabb részletei is. Ez az összefoglaló tartalommutató ösztönzés és használható kézikönyv lesz a jövőben a rendszeres munkára, a nevelés- és a kultúrtörténet kapcsolatainak szerves elgondolására, amelyben mindkét tárgykör munkásainak találkozniok kell. Hajnal István, Scliroeter, Otto: Der Schauplatz (1er Ungarnschlaeht vom 15. März 9.33. (Thüringisch-Sächsische Zeitschrift für Geschichte und Kunst. XXI. (1932) 101—110. 1.) A kis értekezés első részében Liudprand és Widukind tudósítása alapján Widukind javára eldönti, hogy I. Henrik 933-i csatája a kalandozó magyarokkal nem Merseburgnál, hanem Riadenál folyt le. Elismeri ugyan Sch., hogy Liudprand időben nagyon közel áll a 933-i csatához, járt is Merseburgban, sőt azt a festményt is látta, amelyet I. Henrik készíttetett a csatáról a merseburgi fejedelmi palotában. Mindezt azonban értéktelennek nyilvánítja azért, mert I. Liudprand nem említi, hogy a csatateret is látta ; 2. Wattenbach szerint Liudprand a tőle távol eső dolgokban gyakran nem pontos ; 3. Thietmar, aki ugyan jóval későbben élt és írt, Merseburgot (mint csatateret) nem említi, noha Merseburg környékén lakott. Liudpranddal szemben teljesen elfogadja Widukind tudósítását azon az alapon, hogy Wattenbach igen nagyra tartja Widukindet. Liudprand leírása tehát semmitérő Widukind tudósításával szemben. Kénytelen azonban beismerni, hogy Widukind ,,Riade"-ja ismeretlen : Widukind után eltűnt a föld színéről. Ezek után Sch. áttér a 933-i kérdéssel foglalkozó újkori német írók (Aventinustól napjainkig) feltevéseinek vizsgálatára. A dolgozatnak ez a része határozottan értékes — történetirodalmi szempontból ; a munka első része azonban nagyon gyenge. Oly bámulatos felkészületlenséggel dönti el ezt a nehéz kérdést, hogy a forrásanyag teljes feltárása és mérlegelése a cikkel kapcsolatban nem volna helyénvaló. Gombos Albin, Darkó, Eugen: Byzantinisch-ungarische Beziehungen in der zweiten Hälfte des XIII. Jahrhunderts. Weimar, 1933. H. Böhlaus Nachfolger. 8°, 561. Két képpel. Hogy az Árpádkor történetét még eseménytörténeti vonatkozásaiban sem tekinthetjük lezártnak, annak D. tanulmánya egyik ékesen szóló bizonyítéka. Legfőbb érdeme, hogy új forrásokat használ fel és e réven a régi anyagot is új világításba helyezi, így tanulmányának első fejezetében az úgynevezett moreai krónika különböző nyelvű verzióinak bevonásával kimutatja.