Századok – 1934
Történeti irodalom - Joó Tibor: A történetfilozófia feladata és Ernst Troeltsch elmélete. Ism.: V. 75
75 TÖRTÉNETI IRODALOM, tudományra nézve ez annyit jelent, hogy a szellemtörténet és a pozitivizmus felé hajló irányok, felfogások egyoldalúságait levetkőzve egy közös, mélyebb, természetesebb alapra lépjünk le, amelyben mindenfajta kutatásmódszer termékenyítő talajra talál. Hajnal István: Joó Tibor: A történetfilozófia feladata és Ernst Troeltsch elmélete. (Acta litt. α. sc. reg. univ. Hung. Franc.-Jos. Sect. Philos. IV. 1.) Szeged, 1931. 8° 107 1. E dolgozat Troeltsch történetfilozófiáját kritikai szemmel vizsgálja, de mint minden valódi kritika rejtetten vagy nyíltan, szisztematikai szempontokat követ, tulajdonképen egy történetfilozófiai rendszernek gyakorlati megvalósulása ; a szerző be is vallja dolgozatának ezt a célját : ,,Ez a kritikai tanulmány szisztematikai célokat tűz ki . . . tesz pozitív megállapításokat, nemcsak a bírálat tárgyára, hanem magára a témára nézve is" (2. 1.). Troeltsch rendszerét pedig azért választotta ily kettős feladat megoldására, mert e filozófust az idealizmus egyik utolsó nagy egyéni rendszerezőjének látja, s meggyőződése, hogy a történetfilozófiában csakis az idealizmus útjain érhetünk el megnyugtató eredményekhez ; továbbá éppen Troeltsch elmélete nyújt tipikus példákat egyrészt a történetbölcselet kritikus pontjait feltüntető, nem megnyugtató megoldásokra is, másrészt azokra a helyekre enged rámutatást, hol a történetfilozófiai gondolatokat tovább lehet fejleszteni. J. első lépése a kitűzött cél felé : „Mindenekelőtt kötelességünk, hogy a vizsgált rendszert (ez esetben Troeltschét) megértsük" (4. 1.). Amily egyszerűnek és természetesnek látszik ez a követelmény, annyira meglepő az, mily könnyen térnek le sokszor erről az útról a saját külön álláspontjukban megmaradó kritikusok. J. nagyon jól tudja, hangoztatja is, hogy egy rendszert, különösen a fejlődésében újabb meg kfjabb fokokat elérő Troeltsch gondolatvilágát belülről, önmagából kiindulva lehet csak jól áttekinteni, egyéni logikáját, keletkezésének motívumait s egymásutánját megérteni , hogy egy merev külső szempontból, mondjuk , egy ellentétes filozófiai rendszer gondolataiból nézve, vagy erőszakosan széttagolva, „formátlanná zúzva" a troeltschi gondolatvilágot : nem fogunk benne kielégítőt találni, mert belső alkatát összetörtük, mielőtt megértő tekintetet vetettünk volna reá. A kritikus vizsgálat első követelménye tehát az, hogy a vizsgált mű egyéni teljes mivoltát nem külső szempontokhoz való hozzáférés alapján, hanem az illető filozófus személyiségén keresztül próbáljuk megközelíteni. Ezt a munkát végzi el J. e dolgozatában, melynek érdeme, hogy Troeltsch történetfilozófiai gondolatait, azoknak kialakulását éppen ebből a személyiségi szempontból veszi vizsgálat alá. Ezzel oly feladatot old meg, melyet a Troeltsch-csel foglalkozó, egyébként eléggé bőséges irodalom így és ily teljességgel még nem látott és nem oldott meg. Megkeresi, mi Troeltsch középponti problémája, ahhoz viszonyítja a filozófus további kérdéseit és eredményeit kutatja, mily úton jutott saját kérdéseinek megoldásához, mily részlet.