Századok – 1934
Szemle - Szilassy; Baron J. de: Le procés de la Hongrie. Ism.: Morvay Győző 470
470 SZEMLE. liées par l'Institut Français de l'Université de Szeged. 12. Szeged, 1934. 8°-206. Apraxin Julia halálának évétől még húsz esztendő sem választ el bennünket és mégis alig van magyar író, akiről — e könyv megjelenéséig — olyan keveset tudtunk volna, mint erről az orosz származású s Magyarországon töltött ifjúkor után Franciaországba szakadt főúri dámáról. A lexikonok hibás és szűkszavú adatai nem világíthatták meg határozatlan körvonalú alakját, kortársainak eltérő véleményei közt tájékozatlanul állott az érdeklődő. .. a legmesszebbmenő gondossággal kutatta ki az írónő életrajzi adatait, ismerteti munkáit s kortörténeti tudása alapján iparkodik egyéniségét olyan keretbe állítani, hogy az ítélet — amelynek megalkotását az olvasóra bízza — helyes legyen. Az adott kép egységesebb lenne, ha életrajz és irodalmi munkásság nem lennének oly élesen szétválasztva a dolgozatban, a recensens munkáját azonban megkönnyíti ez a beosztás, miután így az elsővel nem kell foglalkoznia. A magyar kultúrával Apraxin elsősorban mint írónő került kapcsolatba. Franciául fogalmazott, magyarra csupán fordított regényei, elbeszélései hiányos emberismeretről, hibás társadalomszemléletről tanúskodnak. Ez a két alapvető fogyatékosság nemcsak művészietlenné teszi munkáit, hanem megfosztja őket attól az értéktől is, hogy korrajz gyanánt szerepelhessenek. Magyar színésznői pályája művészi szempontból említésre sem méltó. Apraxin élete jelentős éveit töltötte magyar földön, Cseklészen nőtt fel, magyar mágnással lépett házasságra, de kora magyar életével csak külsőségekben, értelmetlen tüntetésekben (v. ö. a 27. l.-on közölteket) keresett közösséget, lelkében mindvégig megmaradt „előkelő idegennek", internacionális féltehetségnek. Életének, működésének— véleményünk szerint —• a magyarság szempontjából csupán az a jelentősége, hogy regényes alakja felkeltötte néhány szépírónk érdeklődését, Molnár Györggyel való kapcsolata pedig fordulópontot jelentett „az első nagy magyar rendező" életében. M. Császár Edit, Gálos Magda: Sigismond Justh et Paris. (Specimina Dissertationum Facultatis Philosophicae Regiae Hungaricae Universitatis Elisabethinae Quinqueecclesiensis 36.) Budapest, 1933. 8°. 119. A századvég most kezd történetivé válni visszatekintő emlékezetünk előtt és a magyar szellemiségnek ezt a nyugtalan, ellentétes eszmékkel telített, de mindenekfelett esztétizáló korszakát egyre több értekezés veszi vizsgálat alá irányaiban és egyes képviselőiben. G. jól összefogott dolgozatában a fin de siècle-hangulatok legrokonszenvesebb összegezőjét, Justh Zsigmondot ismerteti. Felkutatta és megvilágítja a párizsi környezetet, ahol a fiatal regényíró oly barátságos fogadtatásra talált s ahonnan első irodalmi élményei táplálkoztak ; ez és a közölt kiadatlan levelek a munka erőssége. Itthoni életével, különösen a szenttornyai parasztszínház kísérletével, a címben jelölt célkitűzés mellett is, talán többet lehetett volna foglalkozni, annnál inkább, mert külföldi barátait is erősen érdekelte mindaz, amit az érzékeny lélek távoli puszták hangulatából hozzájuk eljuttatott. Persze, a rendelkezésére álló anyag, még az idegen és hazai kortársak szorgalmas kifaggatásával is, egyelőre kevés . Justh hatalmas levelezéshagyatékához, amely a múzeumi kézirattár zárt letéte, nem férhetett hozzá. A jónéhány év múlva felszabaduló anyag teszi majd lehetővé a kimerítő életrajzot és irodalmi portrét. Halász Gábor, Szilassy, Baron J. de: Le procès de la Hongrie. Les relations franco-hongroises devant l'histoire. Paris. Librairie Félix Alcan. 1932.