Századok – 1935
Szemle - Istványi Géza: A magyarnyelvű írásbeliség kialakulása. Ism.: Hajnal István 246
251 SZEMLE mezésének a H.-étól eltérő egyéb részletei csak numizmatikai szempontból fontosak. Kétségtelen, hogy e tekintetben többnyire Sch. eredményeit kell elfogadnunk, bár van köztük vitatható rész is, pl. az autonóm városi veretek kérdése. A két tanulmány, ezt hangsúlyoznunk kell, a részleteredmények eltérő volta ellenére sem áll szemben egymással, hanem kiegészíti egymást. Az Anjouk és Zsigmond idejében működött első és legfontosabb pénzverdénk érmészeti és művészettörténeti monográfiáját jelentik mintaszerű feldolgozásban. Huszár Lajos. Halecki, Oskar: Un empereur de Byzance à Rome. Vingt ans de travail pour l'union des églises et pour la défense de l'empire d'Orient 1355—1375. (Travaux historiques de la Société des Sciences et des Lettres de Varsovie. Vol. VIII.) Warszawa, 1930. 8°. 416. A bizánci birodalom történetének utolsó periódusa, a Palaiologusok kora (1261—1453) még aránylag nagyon kevéssé ismeretes. Míg a korábbi századokra vonatkozólag a részletkutatások és monografikus feldolgozások egész sora áll a kutató rendelkezésére, addig itt még a legszükségesebb alapvetés sem történt meg. Ennek okát főleg abban a tényben kell keresnünk, hogy Bizánc a restauráció után sohasem nyerte vissza többé azt a világtörténeti szerepét, melyet 1204-ig játszott s így történetének e periódusa az egyetemes európai történet szempotjából kevésbbé jelentős. A meggyengült és földrajzilag is összezsugorodott görög császárság a XIV. század közepétől kezdve élet-halál harcot vív a hódító és terjeszkedő oszmánli-törökökkel, ez a küzdelem minden életerejét leköti és politikai befolyásának körét szűk körre korlátozza. Noha Bizánc egyes vezető alakjai már korán világosan látják, hogy az oszmánli-törökökkel csak erős nyugati segítséggel tudnának sikeresen szembeszállani s hogy ez viszont csak az egyházi unió árán szerezhető meg, a latinellenes egyházi párt minden ilyen irányú törekvést meghiúsít. Az uniós törekvések egyik legérdekesebb képviselője és legállhatatosabb harcosa V. Joannes Palaiologos császár, aki 1369-ben Rómában áttért a katolikus egyházba, hogy ezáltal előkészítse a végleges uniót és biztosítsa Bizánc számára Nyugat fegyveres támogatását. A nagy áldozat azonban nem hozta meg a kívánt eredményt : az unió terve megtört a bizánci orthodoxia ellenállásán, a pápák által tervezett „keresztes hadjárat" pedig az illetékes nyugati tényezők közönyén. Az uniós törekvések e két évtizedes, V. Joannes személyéhez fűződő történetével foglalkozik H. munkája, amely a szó szoros értelmében európai távlatból nézi e kérdést és dolgozza fel annak sokfelé ágazó vonatkozásait, miközben a bizánci elbeszélő és okleveles forrásokon kívül gazdag, jórészt még kiadatlan nyugati anyagot értékesít. A mű, amely új, eredeti szempontjai révén is, a Palaiologusok korára vonatkozólag alapvető és hézagpótló monográfia, a magyar történet kutatóját különösképen érdekelheti, mert egyik fejezete „Un empereur de Byzance à Buda" címen (111—137. 1.) V. Joannes császárnak két ifjabb fia. Manuel és Michael kíséretében Nagy Lajos udvarában 1366-ban tett látogatásával is részletesen foglalkozik. A szerző, aki az idevonatkozó magyar és nyugati okleveles anyagot jól ismeri, először használja fel a bizánci Demetrios Kydones munkáinak tudósításait és a Nagy Lajossal folytatott, végső eredményében sikertelen tárgyalásokat a magyar király balkáni politikájának tükrében mutatja be. Moravcsik Gyula: Istványi Géza: A magyar nyelvű írásbeliség kialakulása. (A Pázmány Péter Tud. Egyetem Történelmi Szemináriumának kiadványai.