Századok – 1937
Történelmi irodalom - Szentpétery Imre: A bölcsészettudományi kar története. Ism.: Hajnal István 329
341 történeti irodalom, csodálatos tartalomtól duzzadtak ismét és az egyetemeken e kar kebelében folyt az igazi, modern eredményeket hozó tudós munka. Sz. színes jellemző részletekből állítja össze a Pázmányegyetem bölcsészetkarának ezt a hullámzó fejlődését, érzékeltetvén az átmenet lassúságának speciális hazai okait. Különösen az egyetemi tanárok kiválasztásának, kinevezésének módjaiban találunk igen sok érdekes részletet, amely rávilágít arra, hogy milyen lapos elképzeléssel kezelte a kormányzat a bölcsészetkar ügyeit. A pályázóknak vizsgát is kellett tenniök , s pl. Jedlik Ányos, a nagy magyar természettudós, csak nehezen juthatott katedrához kevéssé sikerült vizsgadolgozatai miatt. Érdekes kor jellemző tünet a magyar nyelv küzdelmes benyomulása az egyetemi oktatásba és igazgatásba s ma már érthetőbb számunkra több, egyébként jó magyar tanárnak aggodalma ez újítást illetőleg. Sz. részletes leírása erről — mint művének számos más megállapítása — az általános magyar történetet gazdagítja új vonásokkal. Mihelyt kiszabadul az oktatásügy a távoli (főként bécsi) bürokrácia alól, a bölcsészetkar rohamosan veszi fel magára a nyugati intézmények modern vonásait. A reformkor és Eötvös terveiben lényegében már minden megvolt, ami újítást az abszolutizmus, Thun minisztersége megvalósított. Ez az abszolutizmus egyúttal csaknem tönkre is tette a fakultást idegen tannyelvével, idegen tanáraival, a hallgatók középiskolai tanári képesítésének osztrák kézbe adásával. A kiegyezés után két évtized alatt, Eötvös és Trefort idején, impozáns, nyugati szinten álló intézménnyé fejlődött a kar — a tanszékek száma ez idő alatt megkétszereződött ! Az életnek e még áttekinthetlen közelségéből Sz. csak a fontosabb adatokat-eseményeket emeli ki, befejezésül leperegtetvén előttünk a világháború és a forradalom éveinek drámai hangulatú történetét. A függelék a rektorok, dékánok, tanárok stb. kritikailag tisztázott időrendbeli sorát adja. A hallgatók számát csak az újabb időkből, a források hiányossága miatt a régibb korszakokban csak egyes évekre állapítható meg a létszám. Természetesen még kevésbbé lehetett a hallgatók származásáról pontos képet adni. Mégis kitűnik, hogy az alapítás idején 48 elsőéves hallgató közül az erdélyiekkel együtt 28 volt a magyar, 7 a horvát, 11 a tót s 2 külföldi. Tehát Nagyszombat földrajzi helyzete ellenére is túlnyomóan magyar volt az egyetem, mindenesetre az egész ország főiskolája és nem erősen tót jellegű, mint azt újabban különösen a csehszlovák történetírás igyekszik feltüntetni. Főként a teológiai kart veszi tekintetbe ez a történetírás, amely kar talán tényleg nagyobb mértékben a Felvidék papképzését szolgálta. Sz. műve oly munka, amely mintegy már eleve korlátozva volt abban, hogy teljes szintézisre törekedjék ; az egyetem történetének egyik oldalát kellett adnia, a többiből kiszakítva. A feladat megoldása a leghelyesebb s legtökéletesebb, amit ily körülmények között elképzelhetni : óriási felkészültséggel tisztán, őszintén, józanul kibontakoztatta a valóságos tényeket a források