Századok – 1939
Szemle - Ybl Ervin: Mesterek és mesterművek. Ism.: ifj. Vayer Lajos 103
SZEMLE 103 történet és az egyetemes történelem tanára ( 1933). Erős bibliai hitű, mégis a tudományos kutatás szabadságát valló, izzó magyarságú tudós volt. Jogi tanulmányai késztették arra, hogy az egyház múltjának kutatása során a jogi intézmények fejlődését tanulmányozza. Ilyen irányú munkálkodás az ő idejéig nem folyt. Történetszemléletét R. így jellemzi : ,,A természeti törvény erejével érvényesülő, szükségszerű és szabályos folyamatokat látott az emberiség, a nemzetek és az államok életében, olyanokat, amelyek erősebbek minden eszménynél, sőt amelyek az eszméket és eszményeket a való élet mindenkori szükségleteihez képest maguk teremtik és formálják át". A ridegnek látszó felfogás azzal magyarázható, hogy Pokoly végső elemzésijén a hit embere volt. Művei közül különösen kiválóak : Az erdélyi református egyház törénete ; A protestantizmus hatása a magyar államéletre ; A XIX. századi prot. egyház története (ez utóbbi Zsilinszky nagy művében). Az első hibái mellett is valóságos standard munka, a második a részletekben található sok helyes megállapítás ellenére alapjában eltévesztett, a harmadik mai napig felül nem múlt munka. A Tisza István Tudományos Társaság létrehozásában önzetlen és nagy jelentőségű szerepet játszott. „Amit pályája második felében a tudományos irodalmi termelés terén már nem adhatott meg nemzetének, azért teljes értékű kárpótlást adott a Társaság lelkes életre hívásával, szilárd megalapozásával." R. tömör stílusú előadása túlnő az emlékbeszéd-jellegen. Az éles látású és biztos ítéletű történész alaposságával megírt mű ez, mely valóban életet és életmunkát vázol elénk biztos vonásokkal. Tóth Endre (Pápa): Ybl Ervin: Mesterek és mesterművek. Budapest, Szent István éve. 4° 259., 48 t. — A szép kiállítású, tartalmához méltó formában megjelent könyv szerzője a művészettörténeti irodalomban elsősorban a középkori és reneszánsz olasz szobrászat történetére vonatkozó nagyobb műveivel, Donatelloról és a toszkánai szobrászatról szóló monográfiáival, valamint idevágó emlékeket és emlékcsoportokat feldolgozó kisebb tanulmányaival szerzett a magyar tudományosság keretein túlterjedő érdemeket. Mindezekben a lelkiismeretes adatkutatás és az ezzel megalapozott stíluskritikai egybevetések biztos útját járva jutott el eredményeihez ; hasonló módszerességgel oldotta meg a művészettörténet egyéb korszakainak egy-két lényeges részletkérdését is. A kötet első felét az évek során magyar és külföldi múzeumi évkönyvekben és művészettörténeti folyóiratokban megjelent kisebb tanulmányai alkotják. Egy részük tárgya : a budapesti közgyűjtemények, a Szépművészeti és az Iparművészeti Múzeum s a magángyűjtemények olasz szobrászati anyagában végzett kutatások, az emlékek mesterének vagy iskolájának meghatározása, továbbá az olasz és francia, valamint az olasz és német szobrászat eddig ismeretlen összefüggéseinek megállapítása, mint a párizsi Notre Dame Madonnájának, illetőleg a nürnbergi Sebaldusgrabnak esetében. Más részük külföldön lévő magyar vonatkozású műemlékek méltatásait adja, így az admonti kolostor Zsófia magyar királyleány életéből vett tárgyú freskójának és a brüsszeli Sainte Gudule templom II. Lajost és Mária királynét védőszentjeikkel ábrázoló üvegablakainak és ez utóbbival kapcsolatban a király két arcképének a magyar történeti ikonográfia szempontjából nagyjelentőségű feldolgozása. A továbbiakban a Szépművészeti Múzeum képtárának pár darabjával foglalkozik és megállapítja a Múzeum német szobrászati gyűjteményének Három gráciájáról, hogy az Leonhard Kern-nek egyik főműve. A magyar barokkutatás egyik érdekes kérdését oldja meg a Szavojai