Századok – 1939
Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Az 1869-i „pénzválság” és a bankkérdés 33
58 JUHÁSZ LAJOS kellene közbelépnie, elsősorban az ipar érdekében, a felépült, de kellő forgótőkével nem rendelkező gyáraknak nyújtandó néhány milliós hitellel. A kamara tehát emlékiratát azzal a kéréssel fejezte be, hogy a kellő vagyonnal rendelkező, szolid iparvállalatokat a kormány részesítse támogatásban. Egyébként biztosította a minisztert, hogy a magyar ipar és kereskedelem egészséges s az amúgy is csak múlékony válságot nagyobb megrázkódtatások nélkül el fogja viselni. A beérkezett emlékiratok a minisztert állásfoglalásra késztették. A kormány már az év elején tisztában volt a fejlődésben mutatkozó kedvezőtlen jelenségekkel, tervezett is megfelelő intézkedéseket, a körülmények azonban megelőzték. Gorove most a válság könnyű lefolyását akarta elősegíteni, oly módon, hogy a pénzszűkét a hitelmegszorítás feloldásával csökkenti. Ebből a célból erélyes fellépést kívánt a bécsi Nemzeti Bankkal szemben. Szeptember végén a pénzügyminiszternek egy átiratban számolt be a magyar szakkörök véleményéről, mely a saját nézetével megerősítve abban csúcsosodott, hogy a bank haladék nélkül emelje fel magyarországi fiókjainak dotációját legalább 4,5 millióval. Másrészt szükségesnek tartotta olyan pénzalap teremtését, mely lehetővé tenné a kormány azonnali támogatását. Lónyay pénzügyminiszter mindkét irányban igyekezett megfelelni a felmerült kívánságoknak. A Nemzeti Banknak a magyar gazdasági élettel szemben tanúsított eljárása arra késztette, hogy a vele is közölt emlékiratokban felsorolt vádakat a memorandumok elküldése révén a bankkal tudassa s ugyanekkor egy átiratban a kérdésben személyesen is állást foglaljon a magyar érdekek mellett. Az október 13-án kelt jegyzékben jóllehet elismeri, hogy a banknak az akkori körülmények között hitelkiutalásaiban a legnagyobb óvatossággal kell eljárnia, jogosnak tartja a követelést, hogy ,,a monarchia egyik felétől azon segély, melyben addig is csak a legszerényebb mérvben részesíthetett, el ne vonassék, olyan célból, hogy az is a birodalom másik felének javára fordíttassék". Rámutat az általános megütközésre, melyet a bank ezen eljárása Magyarországon kiváltott és hangsúlyozza, hogy a magyar pénzügyminiszter kötelességének tartja a dolog állásába beavatkozni. Ennélfogva „figyelmezteti az igazgatóságot, hogy a magyarországi fiókintézetek javadalmazását, amennyiben az időközben még meg nem tör 1 Uo. 22544/1869. P. M.