Századok – 1941
Szemle - Reiszig Ede: Vasvármegye tisztikara a középkorban. Ism.: Istványi Géza 213
SZEMLE 213 A sokágú problematikát azonban nem sikerült Sd.-nek egységbe fogni : az idézetek külön állanak egymás mellett, nem olvadnak össze képpé, s így a könyv alig több, mint puszta adat, helyesebben véleményközlés. Ez pedig éppen úgy nem igazi történeti rekonstrukció még, mint ahogy nem azok ama „fantázia-képek" sem, melyek ellen a szerző jogosan foglal oly határozottan állást. De bármennyire meg akar is tagadni ez utóbbiakkal minden kapcsolatot, könyve végső fokon — minden módszertani tiltakozás ellenére is — ezekkel azonos tőről fakadt. Első kiadása 1934-ben jelent meg, tehát akkor, mikor az új német politika körvonalai már kezdtek kibontakozni — a középkori császári vonalakon. Múlt és jelen találkozott, csak természetes tehát, hogy a könyv 1940-ben már a 4. kiadásban indult útjára ; fogyatékosságait pótolja az olvasó szellemi tevékenysége : a mai német lélekben az egyes különálló vélemények — az azonos törekvések, célok folytán — egységes képpé olvadnak össze. Guoth Kálmán, Reiszig Ede : Vasvármegye tisztikara a középkorban. Kőszeg 1940. 8° 31. — Vas vármegye archontológiájáról már eddig is sokat tudtunk : az egész középkori archontológiát összeállító Fejér-, Czinár-, Somogyi-, Wertner- és Csánki-féle jegyzékeken kívül a vármegyei monográfiák sorozatában megjelent vasmegyei kötet is tartalmaz tisztviselőnévsort és azonfelül Balogh Gyula is szerkesztett ilyet külön Vas megyére vonatkozólag. Mindezeknek közös hibája azonban, hogy igen hézagosak, s az egyik téves adatait az utána következők sorra átvették. R. most mindezeket a hibákat kiküszöbölte. Az összes eddigi adatot ellenőrizte, a kiadott okleveleket megvizsgálta az oklevél valódisága és a keltezés pontossága szempontjából. Itt természetesen felhasználta Szentpétery és Karácsonyi ismert oklevélkritikai munkáit, de sokhelyt önállóan is tett igen helytálló oklevélkritikai megjegyzéseket. A régen ismert adatok megrostálásán felül, széleskörű levéltári kutatásai eredményeként, igen sok új adatot is közöl különösen az alispánokra és a szolgabírákra vonatkozólag. A megyés ispánok (ezeket 1240-ig a királyi megye ispánjainak, ettől kezdve a nemesi vármegye főispánjainak nevezi), alispánok, szolgabírák névsorán kívül a vártisztek, várkapitányok és várnagyok jegyzékét is adja. Örömmel üdvözöljük lelkiismeretes munkájának hasznos eredményeit ; felette kívánatos volna, ha mentől több megye archontológiáját kaphatnánk a R.-éhoz hasonló pontos földolgozásban. A jegyzékek puszta összehasonlításából is jelentős közigazgatás-, társadalom- és családtörténeti következtetéseket lehetne levonni. Istványi Géza: Ember Győző : A M. kir. Helytartótanács ügyintézésének története. 1724—1848. Budapest 1940. Az Országos Levéltár kiadványa. 8° 296. — Nem mást, csakis a hivatali ügyintézést akarja leírni a szerző, oly pontos részletekben, hogy szinte minden ránkmaradt iratdarabról ma is tudjuk, kiknek kezén ment át egymásután és mit végeztek rajta. Óvatosan kerül mindent, ami túlhaladná e feladatot, holott tudjuk, hogy E. a szellemi fejlődés mély összefüggéseibe állított hivataltörténetnek szakavatott művelője. Páratlan finomsággal boncolja ki a szerkezeti vázat, a konrét formákat, amelyek a hivatal szellemi munkájának bonyolódását és folytonosságát lehetővé tették. Nem sajnálja a fáradságot a legkisebb iratforma s irodai jegyzet szerepének pontos meghatározására sem. Csak ilyen tisztázó előkészítés alapján lehet majd megérteni, hogy mi volt igazában a régi hivatal. Már most is, a minden színe-