Századok – 1941
Történeti irodalom - Sinkovics István. - 422
Történeti irodalom. [Herzog József-emlékkönyv.] Levéltári Közlemények 18 — 19. évf. (Budapest) 1940-41. 8° 562. Az Országos Levéltár folyóiratának 1940—41. évi kötetét főigazgatójuknak, Herzog Józsefnek ajánlották fel, hatvanadik születésnapjára, a Levéltár tisztviselői. Herzog József mindig szilárdan kitartott a mellett, hogy a levéltáros hivatása élesen elkülönítendő a történetíróétól. Majdnem hogy károsnak tartotta, ha a levéltáros történetírói ambíciókkal fog munkájához. S íme, az ünnepi kötet szerzőinek sora mégis csupa vérbeli történetíró, épp azért eredeti irányokkal-eredményekkel, mert nem a mindenáron való „alkotnivágyás" vezette őket, hanem az előzetes feltételek nélküli kapcsolódás a múlt írásanyagához. Az európai történetírás fejlődése egyáltalán ezért múlhatta felül az antikét, nem pedig a „szellem" fölényes uralmával a történeti emlékek fölött. Az írásanyag természete, arányai, keletkezésének-fennmaradásának módjai a társadalom történeti struktúrálódását fejezik ki. Semmiféle szellemiesítés és flozófiai értelmezés, állítólagos utánaérzés sem tudja az írásemlékeken alapuló konkrét strukturális elképzelést helyettesíteni. Herzog József következetes álláspontja megerősítette új történetíró nemzedékünket azon irányban, ami európaszerte mind általánosabban érvényesül a „dinamikus" felfogású fejlődésmagyarázatokkal szemben, s amely iránynak, úgy hisszük, a magyar történetírás máris új, eredeti módszereket szolgáltathat. Az Országos Levéltár munkájáról Herzog igazgatása alatt pároldalnyi beszámoló szól; az ő egyéniségéhez igazodó halkszavú, szerény jelentés hosszú éveknek csöndes, odaadó, soha nagyot újítani nem akaró, s mégis mindig alkotó fáradozásairól, gyakran izgalmas, éjt nappallá tevő munkákról is, nagy történeti események szolgálatában, mint amilyenek voltak a magyar területek visszaszerzését okmányszerűen megalapozó döntő sikerű munkálatok. A kötet első részét a levéltárügy szakkérdései foglalják el. A „levéltár" és „irattár" elkülönülésének kérdésében (Sinkovics István) az egyedüli szempont az, hogy „az iratok értelme, haszna szoros összefüggésben áll azzal a társadalmi rendszerrel, amelyben keletkeztek"; nincs tehát mechanikusan követhető szabály az irat fontosságának megítélésében. Az iratoknak egymáshoz való viszonya, keletkezésük módja fontosabb lehet tartalmuknál is. A modern aktatermelés és a levéltár viszonyát illetőleg (Jávossy