Századok – 1942
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 1
A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. L. közlemény. A most folyó háborút megelőző években az európai kis nemzetek egy közös kiadványsorozatot indítottak meg, amelyben valamely világnyelven ismertették legújabb történeti irodalmukat. A cél az volt, hogy a kicsiny elterjedtségű nyelveken megjelent irodalom ne maradjon hozzáférhetetlen, felhasználatlan a nemzetközi tudomány számára. Az a kérdés merült fel tehát, hogy milyen új eredmények, adatok érdeklik elsősorban az általános európai fejlődést vizsgáló történettudományt? Milyen szempontokhoz igazodjunk a kis nemzetek történetírásának kivonatos ismertetéseiben? Milyen eredményeikre van leginkább szüksége az általános fejlődéskutatásnak? A kiadvány kapcsán tehát az európai fejlődéstörténet alapvető módszerének problémája került előtérbe. Oly szempontokra volt szükség, amelyek körül csoportosíthatók, amelyek szerint kiválogatandók a kis nemzetek történetírásának eredményei. A kis nemzetek távoli övezetben környezik a központi nagy tömböket, mindegyikük külön sajátos fejlődéssel. Például a magyarnak és a norvégnak fejlődésszerkezete alig is hasonlítható össze egymással. Mit nyújthatnak mégis, közöset, az európai fejlődéstörténet számára? De éppen ezek a nagy különbségek az izgalmasak és tanulságosak, mert mégiscsak egyetlen nagy közös fejlődésszerkezet jelenségei. A nagy eltérésekben a közös vonásokat megtalálni: ez magának az általános fejlődésnek a lényegéhez való közeledés. Ilyen szempontból a kis nemzetek története olyan eredményekkel szolgálhat, amelyeket a nagy központi kultúrtömbök történetéből nehezen lehet kibontakoztatni. Olyan módszertani lehetőségekről van itt szó, amelyeknek kidolgozása a kis nemzetek történetírásának sajátos feladata az európai tudományban. Ezzel a feladattal akarunk a következendőkben foglalkozni. Századok 1942. I—III. *