Századok – 1942
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133
A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. II., befejező közlemény. Mint a hűbériség, úgy a rendiség fogalmát is azért nem sikerült mindezideig általános érvénnyel megmagyarázni, mert belső értelmét keresték, célját és lelkületét, nem pedig a társadalomképző módszereket, amiknek alkalmazása fejlődésbeli kényszerűség volt, szemben az eleven örök emberi lelkiséggel, életfolyással. Az orosz társadalomfejlődés, a bizáncinak utóda, a középkor végétől éles rendi tagozódást mutat, a nemesség és papság uralmával, intézményesen elkülönített városlakossággal. Ha az egyes rendekre kiosztott funkciókat nézzük, kétségtelenül logikusabb, célszerűbb, értelemszerűbb a szerepük, mint a nyugati rendiségben. A nemes katonáskodik és igazgat, a parasztmunka eredményeit közvetítve ezáltal az állam felé; a papság ugyancsak birtokainak parasztságából él és vallásos hatalmával szorosan az államérdek szolgálatában áll; a városlakót egyenesen beszervezi és kötelezi az állam az iparra, kereskedelemre. Mindezek ellenére azonban mégiscsak vonakodva szoktunk beszélni orosz rendiségről, mert az a nyugati rendiséghez fűződő képzeteinkkel talán csak a legújabb korszakokban egyeztethető össze, akkor, amikor már a nyugati társadalomfejlődés is kivetkőzött régi mély irracionális formáiból és már benne is inkább csak a vékony racionális érdek tartotta fenn a rendi tagozódásokat. Addig még a lengyel és a magyar rendiség is legbennső lényegében különböző az orosztól, bármily szélsőséges tagjai is a nyugati rendi társadalomszerkezetnek . Az orosz példa arra utasítja a fejlődésvizsgálatot, hogy a rendi társadalomalakulás magyarázatát se keresse célszerű, tudatos szerveződésekben, legkevésbbé pedig az állam érdekeinek és a rendi érdekeknek ellentéteiben és kölcsönösségei 1 K. Stählin: Geschichte Russlands von den Anfängen bis zur Gegenwart ( 1923). — W. Kliutschewskij: Geschichte Russlands. Hrsg. von F. Braun u. R. Walter (1925).