Századok – 1950
Közlemények - Sándor Vilmos–Kolossa Tibor: Magyarország államkölcsöneinek történetéből. 354
MAGYARORSZÁG ÁLLAMKÖLCSÖNEINEK TÖRTÉNETÉBŐL 355 magyar befolyás kizárásával osztrák nagytőke tulajdonában voltak és a magyar érdekeket elnyomva szolgálták döntő mértékben az osztrák gyarmati rendszer céljait. A magyar birtokososztálynak kiterjedt vasúthálózatra volt szüksége, hogy a nyugati piacok konjunkturális lehetőségeit kihasználhassa és elsősorban mezőgazdasági terményeit s lisztjét, továbbá erdőinek, bányáinak és kohóinak termékeit minél nagyobb mértékben értékesíthesse." Új vasutakat akart tehát építeni, melyekre már befolyását is érvényesíthette. Az osztrák burzsoázia számára új vasutak építése ipara magyarországi piacának kiszélesítését, tőkéjének biztos és rendkívüli profitra való elhelyezését és a Balkán gyarmatosításának előkészítését jelentették. A magyar birtokososztály a vasútépítés megvalósítására államapparátusát kétféle módon használta fel: a kamatbiztosítási rendszer és államkölcsönök útján. A magyar kormány már örökségképpen kapta a kiegyezés előtt épített vasutakkal a kamatbiztosítási rendszert és ezen az úton haladt tovább. Az állam a vasúttársaságoknak meghatározott nagyságú jövedelmet (kamatot) biztosított az építkezésbe fektetett tőke után. Ez annyit jelentett, hogy amennyiben a vasút tényleges jövedelme nem érte el a biztosított jövedelmet, a különbözetet az állam megfizette a magánvállalkozóknak. A kamatbiztosítási rendszer megadta az osztrák és más külföldi nagytőkének a biztos profit lehetőségét. A magas kamatbiztosítást nyújtó vasútépítési engedélyeket (koncessziókat) a birtokososztály tagjai járták ki a kormánynál az osztrák és más külföldi tőkések számára," közben gondoskodva saját érdekeikről és saját külön busás hasznukról is. A koncessziókban a vasút olyan vonalvezetését biztosították, amely birtokaikat bekapcsolta a vasúthálózatba, „... családi érdekekben regényes kanyarulatok készíttettek ..." és „ ... roppant érték és jövedelememelkedést okozott az olcsóbb vitelbér, a gabonatermények ára és ezáltal a földbirtok jövedelme és értékére .. .". A birtokososztály tagjai tülekedtek a koncessziókért. A vasútépítési engedélyek adás-vétel tárgyát képezték. A kijáró bárók, grófok, pártvezérek, képviselők, újságírók nagy összegek ellenében adták tovább az engedélyeket osztrák tőkéseknek, bankoknak és építési vállalkozóknak.8 A birtokososztály és az osztrák tőkések érdekegysége a megalakuló vasúttársaságok igazgatóságában öltött testet.9 „ ... az igazgatótanácsosságok 6 Lásd Mód i. m. 131. 1. u Jellemző példa: hogyan jutott Waring angol vállalkozó a Keleti vasút engedélyéhez? „Annyit tudunk róla, hogy Lónyay úrnak egy speciális barátja, ki az 5 millió frt-ba került párisi kölcsön megkötésénél a fő szerepet játszotta, volt a koncesszió megnyerésénél a fő tényező, és hogy ő magának ezen herkulesi munkáért az egész öszszegnek 5, mások szerint 4 százalékát kötötte ki fáradsági díj fejében, azaz 3 millió, ill. 3 750 000 frt-ot." (Szombati Lapok, 1872. 360. 1.) 7 Máriássy Béla: Pénzügyeinkről, Bp. 1874. 133—134. 8 Az Alföldi vasút építésére gr. Károlyi György, gr. Károlyi Sándor, br. Eötvös József, br. Wenckheim Béla, Trefort Ágoston, és Schossberger álltak össze. Trefort, a társulat elnöke kérte a kormánytól a koncessziót, mérföldenként 40 000 frt kamatbiztosítást követelve. Ferenc József javaslatára a minisztertanács az építkezés sürgős végrehajtása mellett döntött. (O. L. M. T. Jkv. 1867—2—2 és 1867—70—2). Az engedélyesek a koncessziót az osztrák Rothschild csoportnak adták el. 9 Pld. az Alföldi vasúttársaság engedélyesei: br. Rothschild Anselm, lovag Königswarter Móric, br. Wodianer Mór, Todesco Armin, br. Sina Simon, lovag Schey Frigyes, Schnapper Antal, Haber Sámuel, Creditanstalt, Magy. Ált. Hitelbank, Wodianer Albert, Schossberger fiai, gr. Károlyi György, gr. Károlyi Sándor, Trefort Ágoston, (Pester Lloyd Abendblatt 1868. 112. sz.) A Keleti vasúttársaság igazgatótanácsának tagjai: br. Vay Miklós, főrendiházi tag, v. b. t. t., cs. kir. kamarás, koronaőr, ev. egyházkerületi főgondnok, br. Bánffy Albert.