Századok – 1950
Közlemények - Sándor Vilmos–Kolossa Tibor: Magyarország államkölcsöneinek történetéből. 354
356 SÁNDOR V.—KOLOSSA T. és igazgatóságokért, bárók, grófok, hercegek, újságírók, képviselők, magas hivatalnokok, pártvezérek és miniszterek futkostak és hajlongtak." „Az igazgatótanács társulatát Californiának tartja, a kegyelmes úr, ki az ország millióit forgatja, a királyt és országot szolgálta, csak illő kárpótlásért alázhatja le magát az igazgatói állásra, ... az aristocratáknak kárpótoltatni kell az alsóbb rétegek, fogalmak szerint söpredékbeli (canaille) érintkezésért, az újságírók morális feladata a hiányok felderítése, ... ennélfogva az újságíró csakis nagy jutalom mellett fogadhat el oly állást, melyben sokszor vaknak, hallgatagnak és kíméletesnek kell lenni, — a képviselő urak a honattyai... a pártvezérek, a mai augurok nem élnek ugyan kizárólag a haza oltáráról, de igen kis kivétellel a nyereményes, sokszor az országos érdekekkel érintkező vállalatok részesei.. .". A vasútépítés a kivitelező osztrák tőke számára sokféle úton-módon nyújtott rendkívüli profitszerzési lehetőséget. Osztrák bankok és mellettük magyar érdekeltségeik finanszírozták az építkezéseket. Ugyanezek sok esetben mint építési vállalkozók is szerepeltek, az anyagszállítás hasznában is részesedtek.11 Ezeket a haszonszerzési lehetőségeket sokszorosra fokozta a nagy vasúti üzletekkel együtt járó spekuláció és a panamák. Mindezekben a haszonszerzési műveletekben a birtokososztály is részt vett és részesedett. A kamatbiztosítási rendszerrel magánvasutak épültek. Emellett államkölcsönökből is építettek vasutakat, állami vonalakat. Kezdetben ezzel próbálkoztak és 1867-ben az első magyar államkölcsönt, az ú. n. vasúti kölcsönt Franciaországban akarták felvenni.12 A kölcsön sikeres kibocsátásának azonban útját állta az osztrák Rothschild-csoport, mely a magyar hitelrendszer monopolizálására törekedett, és a vele kapcsolatban nem álló külföldi tőkétől igyekezett Magyarországot elszigetelni. El is érte, hogy a kölcsönkötvények jelentékeny részének eladását végül is a magyar kormány kénytelen volt neki átadni.13 Ez az eset megmutatta, hogy a magyar kormány nem tudná a vasútépítéshez szükséges hatalmas tőkéket államkölcsönök útján előterem főrendiházi tag, főispán, M. Ált. Földhitel rt. ifj. tagja; Bocskay Ignác, p. ü. m. szám tiszt, Budapesti Géptéglagyár rt. ig. tan. tagja; dr. Falk Miksa, országgyűlési képviselő, Pester Lloyd főszerkesztője. Iparosok Alt. Так. és Hitelegylet elnöke, Angol-Magyar Link ig. tanácsának tagja; Horváth Boldizsár, országgyűlési képv., volt miniszter, M. Alt. Földhitel rt. elnöke; gr. Kálnoky Pál, országgy. képv.; Lévay Henrik, Első M. Alt. Biztosító igazgatója, M. Északkeleti Vasúttársaság ig. tagja; Lónyay Albert, főispán, gr. Lónyay Menyhért miniszterelnök testvére; Várady Gábor, képviselőház alelnöke. Első Erdélyi Vasút, Északkeleti Vasút, Északnyugati Vasút igazgatótanácsosa; Trauschenfels Emil, országgy. képv., ev. egyházkerületi főgondnok; gr. Wass Sámuel, országgy. képv.; gr. Zichy Ödön, főrendiházi tag; gr. Eszterházy Kálmán, nagybirtokos; Paget János; Prangen Vilmos. A vasúttársaság finanszírozója az Angol-Osztrák Bank. (Compass Leonhardt 1873. I. m. 759. 1. Magyarország tiszti elm-és névtára. Bp. 1873.) ," Máriássy Béla i. m. 25—26. 1. " 1.. pl az Alföld-fiumei vasút és az Arad—temesvári vasút építését és fináncműveleteit a Creditanstalt és a Hitelbank látták el. Az Első erdélyi vasutat és az Első magyar—galíciai vasutat a Creditanstalt, az Eperjes—tarnowi vasutat az Union Bank, a Wiener Bankverein és a Franco—osztrák bank, a Vágvölgyi vasutat a Wiener Wechslerbank az Angol—magyar bank némi részesedésével, a Kassa—oderbergi vasutat az Angol—osztrák bank, stb. építették, illetőleg finanszírozták. (Compass Leonhardt 1870, 169. L; 1872, 300. 1.; 1875. I. e, 60. 1.; 1872, 309. 1.; 1873, 424. 1. és 431. 1.; 1874. 134. 1.; Г871, 141. 1.) , 1867:XIII. t. v. 60 millió ezüst forint névérték. ** „A bécsi bankárok egy falanxot képeznek, s aki egy nagy műveletet akar véghezvinni, nem hagyhatja őket figyelmen kívül, — vagy különben tudják, hogy mit tegyenek." (Pester Lloyd Abendblatt 1868. 16. sz.)