Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Andics Erzsébet: Lenin útján 1
2 ANDICS ERZSÉBET Amíg a marxizmust elvizenyesítő, tudománytalan, reformista irányzatokra általában az elméleti közömbösség volt jellemző. Lenin a forradalmi elméletet visszahelyezte trónjára, a szocializmus győzelme szempontjából a gazdasági és politikai küzdelemmel egyenrangú tényezőnek, sőt, mi több, a helyes forradalmi gyakorlat nélkülözhetetlen előfeltételérek tekintette. De bármilyen nagyra becsülte is Lenin a tudományt, az igazi, élenjáró tudományt általában, bármilyen kérlelhetetlen és meg nem alkuvó volt elvi kérdésekben — sohasem tekintette az elméletet, a tudományt öncélúnak, sohasem vonatkoztatta el az élettől, a gyakorlattól. A tudomány, az elmélet legfontosabb és legmegtisztelőbb feladatának azt tekintette, hogy szolgálja az emberiség ügyét, segítse elő az emberiség boldogulását, a szolgaság, a kizsákmányoltság, a tudatlanság bilincseiből való kiszabadulását. És ebben volt a lenini tudományos gondolat fő ereje. Leninnél az elmélet, az ő egész tudományos munkássága mindig szerves kapcsolatban állt az élettel, a gyakorlattal, gyakorlatot tekintette Lenin az elmélet helyessége kritériumának, a gyakorlat pedig, amelyből kiindult , a munkásosztálynak a szocializmusért folytatott küzdelme volt. ,,A világot nemcsak megismerni, hanem meg is változtatni" — a marxizmusnak ezt az eleven, élő lelkét értette meg Lenin és azért értette meg, mert következetes proletár forradalmár volt, a munkásosztály ideológusa, a munkásosztály előharcosa. A társadalom kérdéseit a munkásosztály történelmi küzdelmeinek szemszögéből tanulmányozta, ezért tudott megdönthetetlen igazságok felfedezéséig eljutni, ezért tudott olyan elméleti tanulságokat levonni, amelyek ma is érvényesek, ma is élnek és hatnak. A munkásosztály küzdelme a szocialista társadalom megteremtéséért objektív társadalmi szükségszerűséget tükröz vissza, megfelel az objektív történelmi fejlődés irányának, annak kifejezője. Lenin pártossága — amit ő igen gyakran és igen határozottan hangsúlyozott — tudományos tisztánlátásának, sőt jövőbelátásának fő forrása, éltető eleme volt. Képessé tette Lenint éppúgy, mint Marxot és Engelst, a még olyan zseniális gondolkodók előtt is rejtve maradt társadalmi mozgatóerők és törvényszerűségek felfedésére.. Kezébe adta korának, az imperializmus korszaka megértésének kulcsát. Lehetővé tette számára, hogy kidolgozza tanítását a munkásosztály forradalmi pártjáról és létrehozza a történelem remekét , a Bolsevik Pártot, megteremtse a proletárforradalom elméletét, továbbfejlessze a munkásosztály és parasztság forradalmi szövetségének marxi gondolatát. Ezért tudta megjósolni az elnyomott nemzetek, gyarmati országok szabadságharcának elkerülhetetlen szükségességét. Ezért értette meg, hogy ezek a függetlenségükért küzdő, mégolyan elmaradott népek a szocialista öntudatú munkásosztály szövetségesei. Lenin a marxizmus nagy igazságait állandóan összevetette az élet új jelenségeivel, merészen, nem dogmatikusan, alkotóan, teremtően alkalmazta a marxizmus dialektikus módszerét és így továbbfejlesztve a tudományos szocializmus elméletét, megtalálta a szocialista társadalom felépítésének útjait, módjait, alapvető törvényszerűségeit , a szocialista iparosítás szükségességét, a nehézipar elsődlegességét, a parasztság szocialista fejlődésének szövetkezeti tervét stb. A való élet tényeinek széleskörű vizsgálata, az egyes jelenségek sokoldalú tudományos elemzése előzte meg Leninnél nemcsak olyan elméleti művek születését, mint ,,A kapitalizmus fejlődése Oroszországban", az empiriokriticizmusról és az imperializmusról szóló írásait, hanem a gyakorlati politika