Századok – 1956
VITA - A SZOVJETUNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TÖRTÉNÉSZFRONTJA - Makkai László—Perényi József—Székely György: Beszámoló a lengyel egyetemi tankönyv alapszövegének vitájáról 462
A SZOVJETUNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TÖRTÉNÉSZFRONTJA BESZÁMOLÓ A LENGYEL EGYETEMI TANKÖNYV ALAPSZÖVEGÉNEK VITÁJÁRÓL A német fasiszta megszállás a lengyel nép számára a példátlan megpróbáltatások éveit jelentette. A fasiszta hatóságok következetesen a lengyel nép és kultúra megsemmisítésére törekedtek. A lengyel történelem oktatását megszüntették, felszámolták a történettudomány addigi központjait , művelői jelentős részét koncentrálótáborokba hurcolták. A lengyel történettudomány így a felszabadulás után sokkal nehezebb helyzetben volt, mint a többi kelet-európai országoké. Az elpusztult épületek ezreinek újjáépítésével egy időben azonnal megkezdődött az ország kulturális életének újjászervezése is. A történészek erősen megtizedelt sorai ismét hozzákezdtek a legégetőbb feladatok megoldásához. Ez a munka azonban erősen különbözött a megszokott kutatási és oktatási munkától. Legelőször fel kellett építeni az új tudományos központokat, meg kellett szervezni a könyvtárakat és a levéltárakat. A német fasiszták rengeteg könyvet elpusztítottak, a lengyel levéltárak anyagának jelentős részét Németországba szállították. Mindez hatalmas munkát, eddig ismeretlen feladatot jelentett. A lengyel történészek azonban nem riadtak vissza a nehézségektől és csodálatosan rövid idő alatt megteremtették a további sikeres munka feltételeit. Hamarosan mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a megszilárduló népi demokrácia az épülő szocialista társadalmi és gazdasági rend viszonyai között a történettudomány sem haladhat a régi, kitaposott utakon. A lengyel nép saját történetét akarta olvasni, tanulmányozni, a régi történetírásnak az uralkodó osztályok iránt elfogult termékei nem elégítették ki. Felmerült egy sor olyan kérdés is, amelyekre a régi történetírás egyáltalán nem adott feleletet. Szilézia, Pomeránia stb., vagyis az újonnan visszaszerzett régi lengyel területek története hiányzott a régi lengyel munkákból, hozzákezdtek tehát feldolgozásához. A felszabadulást követő években azonban ideológiai síkon még nem történt meg a nagy áttörés. Egymásután jelentek meg az életben maradt lengyel történészek háború alatt, igen nehéz körülmények között írt munkái, a hősi halált halt történészek posthumus művei. Ezek a munkák az esetek nagy részében már tartalmaztak új, haladó szempontokat. A második világháború és következményei, az ellenállási mozgalom tapasztalatai mind arra késztették a lengyel történészeket, hogy revízió alá vegyék a múltat, keressék azokat az okokat, amelyek a lengyel népet romlásba taszították. Fel kellett ismerniök többek között a lengyel uralkodó osztályok önző, csak saját érdekeiket tekintő, sokszor hibás, sőt népellenes politikáját. Ugyanebben az időben azonban már megjelentek az új marxista történeti munkák is. Ezek a kisebb tanulmányok megvilágították a lengyel múlt egyes fontos problémáit, és utat mutattak azoknak a régi polgári történészeknek, akik érezték, hogy a múlt ideológiai zűrzavarának véget kell vetni. A marxista történészek száma egyre szaporodott, elméleti ismereteik egyre növekedtek. Egyöntetű, bátor kiállásuk meghozta gyümölcsét. Az 1948 szeptemberében tartott történészkongresszuson a marxista történészek már jelentős szerepet játszottak, s munkájuk nyomán hatásuk, befolyásuk egyre növekedett. A népi Lengyelország kultúrpolitikájában az új iskolaügy megszervezése rendkívül fontos helyet foglalt el. Az anyagi feltételek biztosítása mellett első helyen az alsó- és középfokú tanítás szilárd ideológiai alapokra való helyezése állt. A régi történelmi tankönyvek minden tekintetben elavultak, azok átdolgozása nem elégíthette ki az újonnan felmerült égető szükségleteket. A lengyel nép történetét újra át kellett vizsgálni. A kormányzat konkrét feladatként kitűzte az általános iskolai és a középiskolai tankönyv elkészítését. A munka 1949 őszén kezdődött és az általános iskolai tankönyv jelentős