Századok – 1957
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Kiadatlan Görgey-iratok 1849 augusztusából 198
KIADATLAN GÖRGEY-IRATOK 1849 AUGUSZTUSÁBÓL 201 — minden reálpolitikai alapot nélkülöző, torz — elképzelés, amelyet, mint utaltunk rá, Görgey élőszóban, már Nagyszombatban felvetett Katlarov kapitány előtt, de augusztus 6-án Nagyszalontán a táborba érkezett levele szerint Kossuth is magáévá tette a magyar trón felajánlása a cári család egy sarjának. A második államiratot — mint ismeretes — Pöltenberg Ernő tábornok és Beniczky Lajos ezredes, mint parlamenterek, augusztus 7-én vitték magukkal Nagyszalontáról s augusztus 8-án adták át Rüdiger tábornoknak ártándi táborában. Paskievicshez — aki akkor Debrecenben tartotta főhadiszállását — nem juthattak el ; augusztus 9-én azonban kézhez kapták Rüdigernek Görgeyhez intézett levelét, amely a varsói herceg válaszát tartalmazta. A rövid válasz — amely a Magyarországra jött cári hadsereg kizárólagos rendeltetését a harcban jelölte meg s tárgyalás dolgában az osztrák hadsereg főparancsnokához utasított — immár szertefoszlatta a cári sarj trónraültetésével kötendő különbéke irreális elképzelését11. A Rüdiger részéről tanúsított udvarias fogadtatás, kivált pedig a Frolov tábornokkal, Rüdiger vezérkari főnökével augusztus 8-án este folytatott hosszú beszélgetés azonban alkalmas volt arra, hogy némi reményeket ébresszen a magyar parlamenterekben a Paskievics, ill. Rüdiger előtt történő feltétlen megadás esetére a cári közbenjárást illetően.12 Görgey azonban nem várta be Pöltenberg és Beniczky visszaérkezését. Miután a temesvári csatavesztés hírének vétele után, az ismeretes körülmények között augusztus 11-én délelőtt kierőszakolta Kossuth lemondását s a polgári és katonai főhatalomnak a maga személyére ruházását — miben főérve az s főleg mintha a korona felajánlásának gondolatát a maga részéről ,,a kétségbeesés őrületében fogamzott, merőben meggondolatlan elhatározásnak" (i. m. II. 316. 1.) tekintette volna. Ezzel szemben kétségtelen az, hogy a korona felajánlásának — az állami iratokban egyre nyíltabban kifejeződő — gondolatát maga Görgey már július 20-án megpendítette Katlarov százados előtt, mint a rimaszombati válaszlevél utolsó pontja Görgeynek ahhoz fűzött fent említett írásbeli megjegyzése tanúsítja. Görgeyi Artúr emlékirataiban (i. m. II. 257—258.1.) persze elsiklott ez utóbbi tények felett. Görgey István már nem tehette ezt, mert a rimaszombati levelet, Görge megjegyzésével együtt, Szemere Bertalan időközben publikálta. (I. m. II. 98. kk.) Mindez azonban nem gátolta abban, hogy —a saját maga által is közölt adatok ellenére — bátyja beállitását kövesse s iparkodjék kiszínezni (i. m. III. 199 kk., 336. kk..) 11 Rüdiger ártándi levelét közli Görgei Artúr, i. m. II. 362—363. 1.; Horváth Mihály, i. m. III. 437.1.; Görgey István, i. m. III. 548—549.1.; Gelich, i. m. III. 855—856. 1. — A levelet a cári külügyminisztérium levéltárában nem találtuk ; egy német nyelvű irat azonban, amely már a fegyverletétel után készült, összefoglalva az utolsó napok eseményeit, a következőképpen utal rá: ,. ..schickten die Insurgenten von Groß. Wardein ihren General Peltenberg als Parlamentair in das russische Hauptquartier wegen Niederlegung der Waffen zu unterhandeln. Sie erhielten die Antwort: die russischen Hilfstruppen sind gekommen um zu schlagen und nicht um zu unterhandeln." KaHuejinpun MUfl, ro« 1849. ßcjio JN° 1538. 173. 12 A Pöltenberg—Beniczky követségre nézve a már idézetteken kívül különösen Beniczky visszaemlékezései szolgálnak becses forrásul. L. Sleier: Beniczky. . . 338. kk. — Megjegyzendő azonban, amit Beniczky is kiemel, hogy Frolov tábornok sem merte garantálni az osztrákoknak való kiszolgáltatás elhárítását (uo. 351. 1.). Az az állítás, mely szerint a hadikövetek Görgeynek arra a kérdésre, „hajlandóak-e az oroszok az osztrákok háta mögött tárgyalni vele a fegyverletételről. . . Rüdiger igenlő válaszát" hozták, — miként Spira György írja a 11/1 egyetemi tankönyv kötetben (Magyarország története 1790—1819. Bpest, 1957510. 1.). — természetesen téves.