Századok – 1957
Szemle - Fairbank; John K.: The Influence of Modern Western Science and Technology on Japan and China (Ism. Hajnal István) 408
JOHN K. FAIRBANK : THE INFLUENCE OF MODERN WESTERN SCIENCE AND TECHNOLOGY ON JAPAN AND CHINA (Rel. V., 241—271. 1.) A MODERN NYUGATI TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA BEFOLYÁSA JAPÁNBAN ÉS KÍNÁBAN E referátumot a Harvard University egy tudományközi bizottsága készítette elő ; vezetője Fairbank történész-professzor, tagjai: egy másik történész és a gazdaságtan, az anthropológia egy-egy professzora, továbbá a keleti nyelvek két professzora — egyikük kínai ember. A modern világtörténet egyik legszenzációsabb — (a „látványos" kifejezést használják) — és kétségtelenül egyik legmélyebb következményű jelenségéről van szó : a nagy kelet-ázsiai népeket forradalmasító nyugati technikáról. A tágabb értelemben vett „science" hatásának vizsgálatát egyelőre félreteszi a bizottság által kidolgozott módszertan. Úgy tűnik fel, hogy a vizsgálat alapvető szempontjainak, elveinek, módszereinek kidolgozására talán túlságos sok gondot is fordított a bizottság, legalábbis a referátum arányaihoz és eredményeihez képest. Köztudomású, hogy az emberi lét minden megnyilvánulásában van valami eleme a valamiféle értelemben vett „technikának" is , s helyes, hogy e vizsgálat a szűkebb, közkeletű értelemben vett technikára központosítja figyelmét. Ez adta a lökést, ez maradt azután is az igazi hajtóerő, jó ideig. A metodológiai előkészítés mindenesetre mégis elevenné teszi annak érzékeltetését, hogy később miként hatol be ez a „gépi" technika az intellektuális és a szociális „technikába", egyént, társadalmat, nemzetet bensőleg átalakítva. Nem túlságosan újszerű az a metodológiai megállapítás sem, hogy a nyugati technika hatásának van egy „bevezető" korszaka, amelyben az idegen hajótüzérség, idegen szakemberek, idegen gépek és gyártmányok játsszák a főszerepet; s van egy következő, „intézményesítő" korszaka, amelyben a kínai-japán társadalom már a maga szervezetébe építi bele a modern technikát. Kétségtelenül el kell ismernünk a gondos metodológiai előkészítés előnyeit, az Amerikában szokásos tudományközti bizottságok munkája által; élesebben, logikusabban és egymás útjait, gondolatait nem zavarva tárgyalhatók így le a különböző szempontok. Ez előnyök talán sokkal inkább megmutatkoznak a kérdésről kiadandó nagyarányú kész műben, mint egy ily rövid referátumban. Igen tanulságos lett volna egyébként, ha a referátum közölte volna, hogy a történelem, a gazdaságtan, az anthropológia, a nyelv- (és irodalom-) tudomány szakemberei egyenként miként s miben járultak hozzá a vizsgálatokhoz. A referátum egyébként mindjárt előrebocsátja, hogy a nyugati technika hatásával Kínára és Japánra csak a szovjet hatás megindulásának időpontjáig foglalkozik. Ami már most a tárgyalás menetét és eredményeit illeti: A perspektívák igen mélyek, a szempontok a kérdés minden rejtekébe behatolnak. S mégis, nézetünk szerint, nem érezhető ki eléggé a tárgyalásból a kérdésnek világrengető drámaisága. Bevallja ugyan a referátum, hogy nehéz a technikának és az emberiség fejlődésének viszonyáról tárgyalni, amikor még magának a Nyugatnak fejlődésében sincs, távolról sem, megállapítva e viszonynak teljes értelme. Még az angol ipari forradalom előzményeit és hatásait sem ismerjük — mondja —, igazi mélységükben. A referátum ily módon kissé monografikus látókörrel kezeli Kína és Japán sorsát, s nem kellő világraszóló jelentőségében. Igen erősen kiemeli Kína lassúságának és Japán hirtelenségének ellentétét a nyugati technika lökésére adott „feleletekben". Megadja a magyarázatokat is, amelyek a két társadalom belső szerkezetében rejlenek ; pontokban felsorolja az okokat. Nézetünk szerint azonban mélyebben ki lehetett volna aknázni a módszertani lehetőségeket, amiket éppen ez ellentét nyújthat számunkra. Akárhogyan is , két távolkeleti szomszédos nép, amelyhez Európa csak későn, ugyanazon évtizedekben, akkor nyúlt hozzá, amikor már végighódította a földkerekséget és szilárdan kiépítette gyarmattartó rendszerét, s a „felelet" mégis oly bámulatosan különböző! Nézetünk szerint itt nagy világtörténeti analógiákkal kellett volna dolgozni. Nincs valami analógia Kína és Japán, s másrészt a XVIII. század Franciaországa és Angliája között ? Nem csupán a hasonlóság a geográfiai helyzetben, hanem a két-két társadalom belső dinamikájának különbségeiben is! S még intézményeiben is ; tudnivaló, hogy a régi kínai kormányzati, adminisztratív, pénzügyi, oktatásügyi, kulturális, tudományos szervek, kezdetlegesen bár, de sok rokon vonást mutatnak a francia ancien régime hasonló szerveivel. Másrészt pedig a japán „feudalizmust" sem szabad valami szokványos fogalomként kezelnünk ; maga a referátum is