Századok – 1957
Vita - Dolmányos István: Néhány észrevétel a magyar köztársasági mozgalom értékeléséről 785
NÉHÁNY ÉSZREVÉTEL A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI MOZGALOM ÉRTÉKELÉSÉRŐL Kristóf Györgynek a „Korunk" 1957. évi 9. számában megjelent „Magyar köztársasági mozgalmak az első világháború előtt" c. tanulmánya méltán felkelti a figyelmet. Olyasvalaki írta, aki részben a saját élményeit mondja el, másrészt a kérdés, amelyet bátran felvet, eddig „kényesnek" számított, a nyomtatott betű számára ismeretlen maradt. A marxista történetírás egyik gyermekbetegségeként a kutatók és szerkesztőségek az elmúlt évek során mellőzték az olyan XX. századi mozgalmak történetének feltárását, amelyek nem egyértelműen szolgálták a társadalmi haladást. Igaz, hogy a tartózkodásban jelentős része volt annak is, hogy először a leglényegesebb kérdések, a kommunista és munkásmozgalom eseményeinek feltárására kellett összpontosítani a meglevő tudományos erőket. Igaz, hogy a polgári és fasiszta történetírás célzatosan nem világította meg, illetőleg rágalmazta a munkás- és paraszttömegek harcának történelmi útját és így a kommunista történészekre várt az igazságszolgáltatás feladata.. Azonban nem csupán ez tartotta távol a bonyolult kérdések tárgyalásától a szakembereket. Megfigyelhettük azt a szűkkeblűséget is, amely a nem munkásmozgalmi, vagy „kényes" munkásmozgalmi kérdésekkel kapcsolatban a téma politikai veszélyességére hivatkozott és a semmittevés kényelmes álláspontjára helyezkedett, hogy ne vetődhessenek felszínre téves és ártalmas nézetek. Ez a gyakorlat több szempontból is károsnak mutatkozott. Lehetetlenné tette a munkásmozgalom sokoldalú tárgyalását, mert megfosztotta ezt környezetének, barátainak és ellenségeinek rajzától, s ezzel a mai olvasót az akkori történelmi légkör megértésétől. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ezzel nem növelték, de éppen csökkentették a kommunista mozgalom eredményeinek becsét. Káros volt, mert a kispolgári, radikális, vagy akár reakciós törekvések tárgyalása közben sokszor nyílott volna alkalom máig ható polgári és fasiszta elméletek és gyakorlati fogásaik leleplezésére. Gátolta előrehaladásunkat, mert elkedvetlenítette azokat a kutatókat, akik a pártnak ilyen témák kidolgozásával kívántak szolgálatot tenni, s végül tapasztalták, hogy munkájuk az íróasztal fiókjában maradt. Éppen a Kristóf György által feldolgozott problémával kapcsolatban történt meg nálunk, hogy egy alaposan kidolgozott tanulmány a mai napig sem látott napvilágot. Egy szakdolgozó hallgatóm pedig azzal jött hozzám, hogy ilyen körülmények között nem folytatja ez irányban végzett kutatásait. Napjainkban örvendetes változás kezdődött ezen a téren. Különösen a szovjet történészek fordítanak egyre nagyobb figyelmet a munkás-és parasztmozgalom történeti beágyazására. S azért is nagyra értékelem Kristóf György tanulmányának megjelenését, mert ennek a fejlődésnek bizonyítékát vélem felismerni benne.