Századok – 1958
Tanulmányok - Katus László: A Tisza-kormány horvát politikája és az 1883. évi horvátországi népmozgalmak I 644
A TISZA-KORMÁNY HORVÁT POLITIKÁJA ÉS AZ 1883. ÉVI HORVÁTORSZÁGI NÉPMOZGALMAK Az 1883 nyarán és őszén Zágrábban és Horvátország különböző vidékein lezajlott tömegmozgalmak és parasztfelkelések általában „zágrábi címerügy" néven ismeretesek, mivel a mozgalom 1883 augusztusában a zágrábi pénzügyigazgatóság épületeire kitett magyar feliratú címertáblák elleni tüntetéssel, illetve azok erőszakos eltávolításával vette kezdetét. Történetírásunk a címerügyben eddig egyoldalúan csak a magyar—horvát viszonnyal és az 1868. évi horvát kiegyezés némely szakaszainak vitás értelmezésével kapcsolatos közjogi problémát látta, a zágrábi és vidéki tömegmozgalmakat pedig kizárólag a nagyhorvát ábrándképeket kergető, túlhevült horvát nacionalizmus magyarellenes izgatásának számlájára írta. Pedig már az egykorú megfigyelők is jól látták, s hivatalos jellegű közlemények is elismerték, hogy Horvátországban 1883-ban egy forradalmi jellegű népmozgalom zajlott le, amelynek nemzeti jelszavai, a magyar nyelv és kormány elleni tüntetései mögött Horvátország súlyos gazdasági és társadalmi, s ezzel összefüggő politikai válsága rejlett. A horvátországi események ezenkívül leleplezték a társadalmi és nemzeti elnyomás azon rendszerének gyengeségét is, amely a kiegyezés után a Habsburg-monarchiában kialakult. ,,A parasztság felkelése nem csupán a magyar uralom, hanem a Monarchia egész pénzügyi és polgári igazgatása ellen irányult" — írta a Times munkatársa. Az egykorú magyar és horvát vezető politikusok — Tisza Kálmán miniszterelnök, Pejacevic László horvát bán és Strossmayer püspök — egyaránt megállapították, hogy a címerkérdés csupán külső ürügyet szolgáltatott Horvátország régóta lappangó belső válságának kirobbanására. A moz- 1 Az alább következő tanulmány egyik kibővített és részletesen kidolgozott fejezete a „Horvátország története és a horvát kérdés a kapitalizmus korában (1849 —1918)" c. kéziratos kandidátusi disszertációmnak. Ezért itt csak összefoglalom a disszertációban bővebben tárgyalt kiegyezéskori horvát gazdasági, társadalmi és politikai fejlődés főbb mozzanatait, amelyeknek ismerete az 1883. évi események okainak és hátterének megértéséhez feltétlenül szükséges. A levéltári és sajtóanyag lelőhelyének megadásánál a következő rövidítéseket alkalmazom : O. L. — Országos Levéltár, Budapest ; ME — Miniszterelnökség Levéltára ; PM — Pénzügyminisztérium levéltára ; MT — minisztertanácsi jegyzőkönyvek ; HZ — Historijski Zbornik ; Rad — Rad Jugoslavenske Akademije znanosti i umjetnosti, Zagreb. Itt mondok köszönetet a tanulmány lektorainak — Hanák Péternek, Kemény O. Gábornak és Perényi Józsefnek —, akik értékes tanácsaikkal hozzájárultak a vitás problémák tisztázásához. A tanulmányt a nemzetiségi kérdés kutatásába bevezető és mindig baráti szeretettel irányító egykori mesterem, a tragikus körülmények közt elhunyt I. Tóth Zoltán emlékének ajánlom. 2 Idézi Nemzet 1883. okt. 5. sz. 3 1883. aug. 21-i minisztertanács (O. L. : MT 1883 — 23.) — Strossmayer 1883. szept. 30-án így írt : „A zágrábi és vidéki események csak szimptomái annak a súlyos és halálos betegségnek, amely belső viszonyainkon úrrá lett". (Korespondencija Racki-Strossmayer. Ured. Ferdo Sisi. III. Zagreb 1930, 80. 1.) — A horvát országos bizottság