Századok – 1958
Tanulmányok - Katus László: A Tisza-kormány horvát politikája és az 1883. évi horvátországi népmozgalmak I 644
A TISZA-KOlMÁNY HORVÁT POLITIKÁJA 645 galunak igazi okát ők a horvát politikai fejlődés során felgyülemlett ellentétekben és feszültségekben látták, s Horvátország belső válságát kizárólag politikai jellegűnek minősítették. Véleményünk szerint a címerügy kapcsán kirobbant politikai krízis csupán egyik következménye volt annak a gazdasági és társadalmi válságnak, amely Horvátországban az abszolutizmus korában a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet speciális nehézségei és akadályai kapcsán kialakult, és — a kiegyezési rendszer által mintegy konzerválva és megmerevítve — elhúzódott egészen a század utolsó évtizedéig. Ez az átmeneti válság megbolygatta a horvát társadalom szerkezetét, kiélezte az osztályellentéteket, s a nép számára súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel járt. A gazdasági és társadalmi krízis hatása politikai síkon a jogpárt által vezetett nemzeti mozgalom megélénkülésében s a pártküzdelmek kiéleződésében nyilvánult meg. A nyolcvanas évek elején a határőrvidék bekebelezése kiszélesítette e mozgalom tömegbázisát. A magyar kormányzat 1879 óta egyre nyíltabban agresszív fellépése s a magyar nemzetállami törekvéseknek Horvátországban az önkormányzat rovására történő érvényesítése pedig lehetővé tette, hogy a parasztság szociális elégedetlenségét a nemzeti mozgalmat vezető nacionalista kispolgárság és értelmiség (jogpárt) a magyar kormány és a kiegyezési rendszer ellen fordítsa, s felhasználja saját nemzeti célkitűzései érdekében. Ilyen összefüggésekben szemlélve a kérdést, az ún. „címerkérdésnek" valóban csak negyed- vagy ötödrangú szerepet tulajdoníthatunk az 1883. évi horvátországi eseményekben, s szakítanunk kell azzal a szemlélettel, amely az egész bonyolult ügyet kizárólag a közjogi problémák s a címerfeliratok csaelszögéből nézte. Agvő 1883. évi események tehát mintegy csomópontját képezik a kiegyezés utáni évtizedek horvátországi gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésének. 1883-mal lezárult a kiegyezési rendszer történetének első, másfél évtizedes szakasza Horvátországban. Az egész címerügyet, a zágrábi és vidéki tömegmozgalmakat csak akkor érthetjük meg helyesen, ha a kiegyezés utáni évtized egész horvát fejlődésének perspektívájából szemléljük őket. Ezért kívánunk kissé behatóbban foglalkozni az 1868 utáni horvátországi gazdasági és társadalmi fejlődéssel, valamint a politikai viszonyok alakulásával, annál is inkább, mivel történetírásunkban eddig még nem történt számottevő kísérlet a kiegyezés utáni horvát fejlődés valóságos képének megrajzolására. Nem tekinthetjük feladatunknak az 1883. évi horvátországi események valamennyi részletének kiderítését, hiszen ez a magyarországi levéltári és sajtóanyag alapján önmagában nem is lehetséges. Ezt csak a horvát történészek végezhetik el a helyi forrásanyag feltárása után. Csupán a mozgalom főbb jellegzetességeire, okaira és összefüggéseire szeretnénk rámutatni, elsősorban a horvát nemzeti mozgalom fejlődése és a magyar kormányzat horvát politikája szempontjából. Az 1883-as horvát népmozgalmak tükrében szeretnénk bemutatni a dualizmus korabeli horvát gazdasági, társadalmi és politikai fejlődés, a magyar—horvát viszony és a magyar uralkodó osztályok nemzetiségi politikájának néhány főbb mozzanatát és jellemvonását. 1886. márc. 26-i üzenete „a nemzeti szenvedélyek gyors és váratlan kitöréséről" ír, amelyek „a nép széles rétegéből fakadtak", s alapjaiban fenyegették a magyar-horvát államjogi viszonyt. A zágrábi tüntetések hatására a Zagorje vidékén és a báni kerületben „valóságos paraszt-lázadás" tört ki „azon emberek ellen, kik a magyarokat Horvátország tönkretevésében elősegítik". (Képviselőházi Irományok 1884/7, XXII, 213. 1.) 6 Századok