Századok – 1960

Tanulmányok - Széchenyi István. (Halálának 100. évfordulójára) 257

SZÉCHENYI ISTVÁN­­ pedig — a téma elhatárolt voltából következően — személyének negatív voná­sait állította túlzottan előtérbe. Igaz, ezt a tartózkodó állásfoglalást az utóbbi évek során egyre határozottabban kezdte már felváltani a Széchenyi iránti mind őszintébb érdeklődés s személyének és történeti szerepének valóban marxista, tehát mindenoldalú, ellentmondásosságában is egységes, igaz ábrá­zolására való törekvés, ez a folyamat azonban még csak részleteredményeket ért el, s tartós, egészében és minden részletében helyes Széchenyi-képet majd csak a jövőben nyújthat. Az eredmény a történeti igazság fényénél minden bizonnyal igazolja majd a népünk szívében iránta élő tiszteletet, azt a tisztele­tet, amellyel az utókor csak a nagy történelmi személyiségeknek szokott adózni. Mert Széchenyi nagy történelmi személyiség volt a magyar nép szemében és annak bizonyul a marxista történettudomány szigorú mércéjével mérve is. Az igazi történelmi nagyság a kor szükségleteinek felismerésében, megértésé­ben, s a történelmi szükségszerűség győzelméért kifejtett erőfeszítésekben nyil­vánul meg, s korábbi történelmünk hősei között csak kevés van olyan, aki fel­lépésével annyira kora szükségleteit fejezte volna ki, mint az 1830-as évek Széchenyije. „Ujjait a kornak üterére tevé, és megértette lüktetéseit. És ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak. . . Gróf Széchenyit a kor szükségleteinek hatalma alkalmas percben ragadta meg. Ő korának nyel­vévé lőn; a nemzet legjobbjai gondolatának szavakat adott. És hatásának titka itt fekszik ... Ki korának óramutatója, az korának nem Prometheusa: tán inkább őt teremté a kor, mintsem ő a kort." Kossuth mondta ezeket a szavakat Széchenyi működésének első szakaszáról 1841-ben, Széchenyi tragikus pálya­fordulásakor, s ennél találóbban azóta se fogalmazta meg senki Széchenyi fel­lépésének jelentőségét. Széchenyit 1830 körül valóban a kor szükségletei lökték a cselekvés színpadára; nagysága valóban abban rejlik, hogy felismerte ezeket a szükségleteket és nagyszerű emberi képességeivel eredményesen szolgálta megvalósulásukat, mint ahogy később konfliktusai is abból származnak, hogy törekvései akkor már nem esnek maradéktalanul egybe a szükségletek diktálta célkitűzésekkel. Magyarország Széchenyi felléptekor Mik voltak a történelmi fejlődés szükségletei Magyarországon Széchenyi fellépése idején? A XIX. század elejére a polgári rend forradalma Európa több államában megdöntötte már a feudális társadalmi rendet. Ezidőre Magyar­országon is fokozódott az árutermelés, a nagy és középbirtokon kezdett tért hódítani a mezőgazdálkodás fejlettebb módja, bontakozóban volt a tőkés ipar és mindez azt eredményezte, hogy a fennálló termelési viszonyok — a mező­gazdaságban és az iparban egyaránt — hovatovább gátjává lettek a termelő­erők további fejlődésének. Az utóbbiak gyarapodását ugyanakkor az Ausztriá­tól való teljes gazdasági és politikai függés is erősen korlátozta. A feudalizmus­nak a fentiek következtében jelentkező válságát csak élezte a napóleoni hábo­rúkkal együttjáró konjunktúra, amely növelte a termelőerők és termelési viszonyok ellentétét és a társadalom belső ellentmondásait. A válság mégin­kább súlyosbodott akkor, amikor 1818 táján megszűnt a konjunktúra és a háború alatt fokozottabb fejlődésnek indult mezőgazdaság termékeinek érté­kesítése egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. A magyar mezőgazdasági ter­mékeket versenyképtelenné tette az európai piacokon a feudális termelőmód-

Next