Századok – 1960
Tanulmányok - Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában 595
LACKÓ MIKLÓS függött az iparfejlődés korábbi menetével, a korai tőkés üzemformák s a textilipar fejletlenségével. Mert éppen ezek a korai tőkés üzemformák (a textiliparban, a fémtömegcikk iparban stb.) alakították át más országokban egész vidékek arculatát, létrehozva a falvak százaiban az ipart egyre inkább főfoglalkozásként űző népesség széles tömegeit. S bár, mint már utaltunk rá, a gépi nagyipar fokozatosan megszüntette azt a területi munkamegosztást, amely a manufaktúra-korszak jellegzetes jelensége volt, a manufaktúra-formákból kinövő gyáripar területi elhelyezkedését messzemenően befolyásolták a már meglévő manufaktúra-körzetek. Ehhez járult még az a nem kevésbé fontos tény is, hogy a munkaigényes, a szakképzetlen (betanított) munkások nagy tömegeit foglalkoztató könnyűipari ágak (a textilipar, fémtömegcikkipar stb.) az olcsó munkaerő biztosítása céljából amúgy is szívesen települtek vidékre. Anglia, Franciaország, Németország stb. nagy textilipari gyári központjai elsősorban a régi manufaktúra-körzetekben alakultak ki. Hasonló okok magyarázzák Oroszországban a falusi gyári központok viszonylag nagy számát,45 s azt a tényt, hogy a századforduló előtti években Oroszország gyári munkásainak mintegy a fele a városokon kívül élt.46 Ilyen vidéki manufaktúra körzetek nálunk az ipari forradalom előtt nem alakultak ki. A vidéki ipar fejlődését a továbbiakban az ipari forradalom egyoldalú iránya akadályozta. A magyarországi vidéki városok — bár lakosságuk jelentősen növekedett — fejlődésüket a kereskedelemnek, vagy pedig a mezőgazdasági munkásság sajátos összpontosulásának köszönhették; a vidék ipari fejlődése — néhány, a bányászat, vagy az oda telepített vasgépipar révén fellendülő helység kivételével — az ipari forradalom időszakában igen vontatottan haladt. E helyzet másik oldala a főváros nagyarányú iparosodása, ami az egész Monarchia piacára termelő malomipar és főleg a gépipar (e tipikusan nagyvárosi iparág) fejlődésének volt a következménye.47 Néhány kivételtől eltekintve, a budapesti és az igen gyenge vidéki gyáripar között emellett igen éles különbségek álltak fenn a munkásság szakmai és társadalmi arculatát tekintve is: a főváros és néhány más ipari központ bányászaival és nagyrészt vas-gépipari szakmunkásságával szemben a vidéki gyári munkásság zöme élelmezésipari és főleg építőanyagipari idénymunkás-napszámos volt.48 A magyarországi gyáripar egyoldalú területi elhelyezkedése, amely így alapvetően a korai tőkés iparformák fejletlenségének s a nagyipari fejlődés egyoldalúságának volt a következménye, a továbbiakban maga is hozzájárult az ipari és mezőgazdasági dolgozók közötti éles különbségek fenntartásához, 45 így lesz pl. a Vlagyimir kormányzóság Ivanovo falujából, a takácsairól híres Kundakinói járás Orehovo falujából stb. a gépi nagyipar jelentős központja. (Ld. Lenin : i. m. 384. és 426. 1.) 46 Lenin : i. m. 516. 1. — Oroszországban ezt a tendenciát meg erősítette, hogy a paraszt, ha iparos is volt, az obscsinához kötődött. 47 A gépgyártás az iparilag fejlettebb országokban sem a vidéken, helyi talajból nőtt ki, hanem a könnyűipar után, a már meglevő nagyvárosokban összpontosult. 48 A vidéki ipar jellegéről találóan írta a századforduló utáni években a Szocializmus cikkírója: „Kezdjük Torontálnál. Nagyságra nézve az ország harmadik megyéje. Csak mezőgazdasági ipara van. Itt is, mint a többi magyar vármegyékben, malmok, téglagyárak, szeszgyárak és fűrésztelepek képviselik majdnem kizárólag az ipart. A messze rónán füstölgő gyárkémények jelzik, hogy ott valami üzem van, mely gőzerővel működik... Ámde az ország alapos ismerője tisztában van azzal, hogy ott a füstölgő gyárkémények alatt nem kifejlett és igényteljes, modern proletariátus dolgozik. . (Freund Gyula : Munkaviszonyok Délmagyarországon. Szocializmus, II. évfolyam, 1907.08. 238. 1.)