Századok – 1960
Vita - Kristóf György: Megjegyzések a Nagy György-féle köztársasági mozgalom ideológiájához és hatásához 661
KRISTÓF GYÖRGY Emma pedig Teleki Blanka, Lővey Klára és Maderspachné emlékét idézve a női társadalmat hívja harcba az országra nehezedő dinasztia, a Habsburgok ellen (Magyar hölgynek születtél, 1913. I. 6.). Cikke miatt a vádlottak padjára került. Oda került Korniczky Dezső is Magyar szó Bécsben című közleményéért (1913. H. 29.), melyben keményen megbírálta a magyar sajtó lelkendező örömét afelett, hogy nemzeti vívmányként könyvelte el, hogy Károly Ferencz József trónörökös (a későbbi IV. Károly király) őrnaggyá és zászlóaljparancsnokká kinevezésekor a Bécsben állomásozó debreceni zászlóaljhoz a szemle végén magyarul szólott, de csak ennyit: Remélem, a zászlóalj kitűnően fogja magát viselni! —s ezután felharsant a dicső osztrák himnusz. Ökölnyi betűkkel, lojalitástól csepegő szavakkal áradozott a magyar sajtó. Ez kell a királyhű magyar sajtónak ! Három magyar szóból históriai eseményt csinál. Elszoktunk már a Vitam et sangvinem-től, ma fülünkbe az Eb ura fakó zsong. Mi lesz a nemzetiségekkel a köztársaságban? Portik Andor szerint (1912. XI. 14.) a magyar köztársaságban lesz törvény és igazság. Lesz szeretet és egymásunk megbecsülése. A gyűlölet és vele a világbékének megbontói könyörtelenül száműzetnek. A köztársaságban a felekezetek teljes vallásszabadságban élhetnek, ha a templom csak templom, s nem folyik benne, mint ma, izgatás más felekezetek és nemzetiségek ellen. Az egyház ne politizáljon. Az állam hajtsa végre a szekularizációt, legyen az egyházak fenntartója. A magyarság a köztársaságban még fokozottabban fogja tisztelni és becsülni a nemzetiségeket, ahogy ő tanult a versben Gyergyóban nagyszüleitől. Magyarságomat én nem abban tartom, Hogy aki nem magyar, lenézzem utáljam, Mert aki mást lenéz, bármi nemzet legyen, Az — magyarán mondva — durva s neveletlen. E nemes felfogású és haladó szellemű, kolozsvári egyetemi hallgatótól írott cikk egyetlen nyoma a mozgalom nemzetiségi politikájának. Meglepő előttem s a még élő kortársak előtt egyenesen érthetetlen, hogy a köztársasági mozgalom vezérének és pártjának nemzetiségi politikája csak ebben a cikkben jutott szóhoz. Hiszen azokban az években ennek az életbevágóan fontos problémának a megoldása szintén izgalomban tartotta nemcsak a közvéleményt, de a hivatalos tényezőket is. (Egyébként Nagy György 1911 előtti és 1913 utáni nemzetiségi politikájára még visszatérek.) Dolmányos azonban még lát egy nyomot, s az, szerinte, nemzetiségellenes. Dolmányos ugyanis annak megemlítése után, hogy Nagy és társai sohase nyilatkoztak a nemzetiségek egyenlő választójoga mellett, ezt írja: „Sőt Kalmár nemzeti cenzust követel." Ez a mondat első hallásra sok olvasónak a fülében — mint a Dolmányoséban is — nemzetiségellenes csengésű. Pedig ellenkezőleg nemzetiségbarát . A Tisza-párti uralom választójogi javaslatáról van szó, amely a választói jogosultságot 31-féle feltételhez kötötte. Kalmár mindenféle feltétel — cenzus — ellensége, a javaslat némelyik cenzusát pedig egyenesen a legvisszataszítóbbnak tartja. Nem kívánja azt sem, hogy mint Európa és Amerika államaiban, Magyarországon is az állam nyelvéhez legyen kötve a választói jog. De ha már van jogosultságot adófeltétel, akkor legyen egy 32-ik is, a magyar nyelv ismeretének cenzusa, ami egymillió-háromszázezer olyan született magyarnak és természetesen a nemzetiségek százezreinek is szavazati jogot biztosítana, akik a javaslat szerint, mert a 31 cenzus egyikét sem ütik meg, a választójogból ki vannak zárva. Kalmár nemzeti cenzusa tehát a kormány javaslatához képest szabadelvűbb, mert tágabb kaput nyitogat még a nemzetiségek számára is. Perbe kell szállnom Dolmányosnak azzal a megállapításával is, mely szerint „feltűnő, hogy náluk (Nagy Györgyéknél) az általános választójog háttérbe szorult". Hogy a térben a köztársaság eszméje állt legelől, magától értetődik. De hogy mögötte az általános, egyenlő, titkos választói jog foglalt helyet, arra nézve fentebb már idéztem a vezér legelső programszerű nyilatkoztatát, amit később is többször nyomatékosan megismételt. „Nekünk életérdekünk minden erőnkkel küzdeni az általános, egyenlő, titkos választójogért" (1912. 1. 26.). „Nekünk becsületes magyaroknak életfeltétel az általános, egyenlő titkos választói jog" (1913.1. 2.). További cáfolat helyett álljon itt az Országos Köztársasági Párt Makón 1913. április 14-én kodifikált programja: 1. Demokratis és köztársasági államforma. 2. Általános, egyenlő, titkos választójogon felépülő népparlament. 3. Önálló néphadsereg. 4. Önálló külképviselet. 5. Önálló nemzeti bank és vámterület. 6. Teljes bírói függetlenség és ingyenes igazságszolgáltatás. 7. Becsületes progresszív adó a létminimum adómentességével. Az élelmiszerek fogyasztási adójának eltörlése, az ipartörvény revíziója. 8. A közegészségügy államosítása. 9. A hitbizományi és holtközi birtokok felszabadítása. 10. Állami ingyenes népoktatás minden vonalon.