Századok – 1961
Történeti irodalom - Dienes András: Petőfi a szabadságharcban (Ism. Agárdi Ferenc) 757
TÖRTÉNETI IRODALOM 757 hanem a nemesség adott, feudális helyzetéből fakadó törekvéseket is. Hiszen még Kossuth sem csak azért követelte például a feudális úriszékek megszüntetését, mert ezt a haladás érdeke így kívánta, hanem — mint erre már más helyütt is utaltam - azért is, hogy a jobbágyok fölötti önkényes bíráskodás odiozitását elhárítsák a nemességről. S ha figyelmünket az ilyen megfontolásokra is kiterjesztjük, általános érvényű, de elvont igazságból kézzelfogható felismeréssé tehetjük, hogy a nemesség zömét az élet minden területén helyzetének kettőssége vitte a polgári átalakulás híveinek táborába. Végül megemlítendő, hogy a tanulmány függelékeként a szerző teljes egészében közli az 1848. április 29-i rendeletet, a hozzá fűzött jegyzetekben részletesen ismertetve azokat a módosulásokat is, amelyeken szövege az első tervezet megszületésétől végleges alakjának elkészültéig keresztülment. S most befejezésül még egy szót. A tanulmány elöljáró soraiban a szerző hosszan magyarázza, miért adta fejét dolgozatának megírására, s valósággal mentegeti magát vállalkozásáért. Megvallom, nem minden megdöbbenés nélkül értesültem arról az aggodalmáról, hogy egyesek „igaztalanul »48 eszmekörében« való mozgással" fogják talán vádolni tárgyválasztása miatt. S ezért mondanivalómat kénytelen vagyok azzal a — különben magától értetődő — megállapítással zárni, hogy 1848 a magyar történet egyik legjelentősebb fordulópontja lévén, Both Ödön olvasói csak hálával adózhatnak az ő 1848 kutatására irányuló erőfeszítéseiért, s csak azt kívánhatják, hogy még sok más hasonló tárgyú írását olvashassák a jövőben is. SPIRA GYÖRGY DIENES ANDRÁS: PETŐFI A SZABADSÁGHARCBAN (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958. 643 l.) Petőfi Sándor életútjának mindmáig számos felderítetlen állomása van. A Petőfiirodalmat Dienes könyve újabb tudományos eredményekkel gazdagította. A problémák már a költő származásánál, családjánál felmerülnek, életének más szakaszai nincsenek minden részletükben felderítve. Nem egy mozzanatban tisztázatlan honvéd pályafutása is. Dienes az összefüggések elemzésével jelentős hadtörténeti anyagismeretre is támaszkodva, sikerrel állítja helyre Petőfi honvédtiszti pályájának kanyargó útját, tisztázva a zökkenéseket. Könyvéből világossá válik, hogy minden mellőzés és megalázás ellenére 1848/49 egyik legtisztábban látó szereplője hű maradt önmagához és máig példamutató mint ember és mint forradalmár. Nem volt hiábavaló, mindezt részletesen felmutatni, mert ha az ifjú generáció nem is, de az idősebb nemzedék még tanúja lehetett nem egy sanda gyanúsításnak és álnok oldalvágásnak, melyet mind az ellenforradalmi Horthy-korszakban, mind a kiegyezésnek azt megelőző korszakában némely bértollnok intézett a „felforgató" költő felé. A szívós és lelkiismeretes munka határozott eredményeket hozott. Dienesnek sikerült feltárnia Petőfi Sándor szabadságharc alatti pályafutásának apró részleteit is és valószínűsíteni tudta, hogy a magyarság nagy költő-forradalmára úgy vesztette el az életét, ahogyan azt a könyv szerzője moár több régebbi publikációjában előadta. A „valószínűsíteni" kifejezés már maga is mutatja, hogy a szerző teljesen meggyőzően nem tudta rekonstruálni, hitelesen bizonyítani a költő halála körülményeit. De nem is tehette ezt meg és senki sem érheti el immár e célt, hacsak eddig ismeretlen, döntő bizonyítékot nem tár fel. Erre azonban alig van remény ! Dienes mégis értékes és alapos munkát végzett. A korszak minden kutatójának — akár irodalomtörténész, akár történész — el kell ismernie teljesítményét, hiszen közismert, hogy milyen adalékhegy halmozódott fel, milyen spekuláció-ingovány keletkezett Petőfi halála körül. Dienes könyvével a főkérdések nyugvópontra jutnak, kutatási eredményei következtében megszűnik a legendaképződés, amely szinte napjainkig új meg új változatban segített a problémákat elködösíteni. Dienes mint céltudatos kutató állításait nemcsak egykorú közlésekre építi — melyeket egyébként is forráskritikának vet alá —, hanem lehetőleg az eredeti okmányokkal bizonyít, így sikerült pl. igazolnia, hogy Petőfi szabályszerűen kapta vissza századosi rangját és azt is, hogy 1849. június 28-án a Hadügyminisztérium elismerte vitatott őrnagyi rangját. Tisztázza Petőfi letartóztatásának sok későbbi legenda folytán eltorzult körülményeit, és felfedi a költő szerepét Bem tábornok törzskarcban. Méltóképpen egészíti ki a Petőfi körül rajzolt képet a költő részvétele hat csatában. A hetedik az utolsó, a segesvári csata . . .