Századok – 1962
Tanulmányok - Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája és a szerbek (II. rész) 46
60 KEMÉNY G. GÁBOR tetták a nemzetiségi kérdés behatóbb vizsgálatára. Ebben a vizsgálatban Mocsáryt — sem a Függetlenségi Párt elnökét, sem a száműzött politikust — nem vezették személyes tekintetek. Egész életművéből az egymás mellett élő népek közötti együttműködés vágya csendül ki a barátságtalan kor hangzavarából, melyben annyian igyekeztek hasznot húzni a nemzetiségi viszályból. Ez az alaphangja és indítéka a népeink közötti politikai-művelődési kapcsolatok történeti fejlődésében kétségkívül szerepet játszó bemutatott adalékoknak. Befejezésül hadd emeljünk ki még egy érdekes mozzanatot Mocsáry szerb vonatkozásainak gazdag tárházából. A századfordulótól a világháborúig — mint ismeretes — a bécsi udvari-katonai és a magyar hivatalos politikai körök befolyására a magyarországi sajtóban és közéletben egyre élesebb és elfogultabb nyilatkozatok hangzottak el Szerbiával és a szerb nemzettel kapcsolatban. A tízes évek fordulóján már a függetlenségi ellenzék soraiban is általánossá lesz ez a türelmetlen ingerült hang, mellyel az osztrák-magyar kormánykörökben Szerbiát, a „szerb kérdést" és általában a szerbeket kezelik. Ekkortájt — 1909. március 2-án — írja az andornaki udvarházból, önkéntes száműzetése hosszú hallgatását megszakítva korholó sorait Mezei Ernőhöz, az ismert függetlenségi publicistához,88 annak egy, a szerbeket érintő, rosszul tájékozott és felszínes hírlapi cikkét bírálva: „.. . Csupa szolgai »Augendienerei«-ből. .. hallatlan és semmi körülmények között meg nem engedhető insultusokkal illettünk egy egész nemzetet, melyre nekünk magyaroknak haragudni legkisebb okunk sincs, melyet ellenkezőleg úgy kellene tekintenünk, mint természetes szövetségesünket.. . Objektív szempontból is nem ilyen elbánást, hanem csodálatot érdemel az a vállalkozó szellem, az az erély, melyet a szerbek egész természetes tehát jogos aspirációik megvalósítása érdekében tanúsítnak... Ők a Balkán legjelentékenyebb nemzete, lehet-e csudálkozni, ha nem tudják megemészteni azt a helyzetet, melyben csak egy kis országra vannak szorítva, mely az összes szerb fajnak csakis egyharmad részét foglalja magában, ha nem tudják megemészteni, hogy a gyűlölt sváb a Balkánra befurakodott, hogy idegen bürokráciájával a szerb nemzetiség zománcát megtörje? Hát a szerb erélyes nemzet, mely azt összetett kézzel nézni nem akarja. .. Ahhoz a fényes szerephez képest, melyet a szerbek most játszanak, a mienk éppen a bosnyák incidensbőlés az annexióból] a legnyomorúságosabb, ez bennünket szerénységre inthetne. Nekünk nem kell Bosznia se testünknek se lelkünknek és mégis mi vérezünk érte... és ahelyett, hogy kapálóztunk volna ellene kézzel lábbal, most mitgenfangen mitgehangen sváboknak állva üvölteni is segítsünk nekik? 1848 óta nem követett el az udvar nagyobb stikket a magyar nemzet ellen, soha se játszatott vele lealázóbb szerepet mint most." Az agg Mocsáry világosan felismerte az első világháború küszöbén kirajzolódó, a magyar nép létérdekeivel merőben ellentétes uralmi érdekekért induló világhatalmi erőmérkőzés és benne a magyar—szerb összecsapás tragikus tónusait. Az ősz patrióta, az egykori magyarországi nemzetiségek igaz barátja, akinek neve közel háromnegyedszázada ott lobogott a nevezetes újvidéki választás cirillbetűs zászlain, ebben a vonatkozásban is jelentős mértékben előbbre vitte a nemzeti türelmetlenség elleni küzdelem időtálló történeti hagyatékát. KEMÉNY G. GÁBOR 88 Eredetije az Orsz. Széchényi Könyvtár kézirattárában.