Századok – 1963
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1859. évi magyar–román egyezmény 293
KOVÁCS ENDRE időben kétféle biztosítékot keresett a külső segítséget illetően: az egyik a francia tisztek, hadianyag odaérkezése, a másik a Klapkával aláírt szerződésből folyó segítség volt.De Ezek után nézzük meg kissé közelebbről, mit tartalmazott a Klapka — Cuza megegyezés, melyet március 29-én fogalmaztak meg, s amelynek jegyzőkönyve Place iratai közül került elő. Azonos azzal a szöveggel, melyet Klapka megküldött Kossuthnak, s amelyet az Irataimban olvashatunk.67 Ebben a megállapodásban Guza fejedelem megengedi a magyar hazafiaknak, hogy fegyverraktárakat létesítsenek a Szeret völgyében, Bacauban, Romanban vagy Erdély határaihoz még közelebb eső helységekben (Ocna, Piatra). A fejedelem 30 ezer puskát fog kérni a francia császártól, melyből 10 ezret a moldvai-havaselvi sereg felfegyverzésére fordítanak, 20 ezer pedig a magyarországi és erdélyi felkelők vezéreinek rendelkezésére áll. A helyzet sürgető voltára tekintettel Cuza a fegyvereket haladéktalanul kérni fogja. A további hadiszer-küldemények további tárgyalások útján osztandók szét Magyarország és a fejedelemségek között, a szükségletek szerint. Ezenkívül egy bizonyos számú ágyút kérnek a szerb kormánytól is, s ezek egy részét a fejedelemségek kormánya a magyaroknak fogja átadni. Klapka feladata, hogy Párizsban és Londonban megszerezze és útnak indítsa a fegyverekhez szükséges lőszert ; ugyancsak az ő feladata, hogy orvosi személyzetről, mérnökkari és tüzértisztekről gondoskodjék a fejedelemségekben szervezendő két fegyvernem céljaira. Mindeme kérdésekről Klapkának Cuza párisi megbízottjával (Alecsandrival) kellett érintkezésbe lépnie. Magyar emisszáriusokat küldenek Iaşiba, Bukarestbe és Galacba, hogy az ottani kormánnyal szüntelen kapcsolatot tartsanak fenn. A belgrádi megbízottak gondoskodni fognak arról, hogy a dunai fejedelemségek kormányát mindarról, ami ott történik, tájékoztassák. Mihelyt a háború Olaszországban kitör, a Moldva-havaselvi kormány a magyar katonai parancsnok rendelkezésére bocsátja mindazokat az eszközöket, melyek szükségesek ahhoz, hogy a fegyvereket, töltéseket stb. a határhoz szállítsák. Az A-egyezmény utolsó pontjában a magyar fél megígéri, hogy a legaktívabb segítséget nyújtja a fejedelemségek kormányának Bukovina elfoglalására és mindama nehézségek elhárítására, melyek az eseményekből és az esetleges bonyodalmakból felmerülhetnek. A magyar—román szövetségi tervek múlt századi történetében kiemelkedő helye van ennek az egyezménynek ; túljutott a korábbi tárgyalások általánosságok között mozgó jellegért, és a katonai együttműködés konkrét céljait foglalta pontokba. Hosszú idő után megszületett végre a magyar —román fegyveres együttműködés tervezete, mely a két nép közös céljának szolgálatában állott, a közös főellenség ellen irányult. Ami nem sikerülhetett az emigrációs évek sok kísérletezése során, az sikerült most, amikor a francia — olasz háborús célok átmenetileg egybeestek a román nép önállóságra való törekvésével és a magyar függetlenségi mozgalom céljaival. Cuza ezzel ismét egy lépést tett előre a császár politikája felé, és köte- 06 Cuza—V. Alecsandri 1859. ápr. 25. R. V. Bossy : i. m. 106—167. 1. 87 Az A-egyezményt közli Kossuth : Irataim I. 369—370. 1. Ezt követi folytatólagosan a B-egyezmény 370—371. 1. Kossuth fordítása kissé már elavult. Az eredeti francia szöveget lásd I. Oltiia : Amintiri. Bucuresti 1889. 619—623. 1 ; V. Aurechia : L'Alliance des Roumains et des Hongrois en 1859 contre l'Autriche. Bucuresti. 1894. 7—8. 1. Al. Marcu : i. m. 189. 1.; G. Bratianu : Politica externa a lui Cuza Voda. Revista Istorica Romina. Bucuresti 1932. II. 119. 1.; N. Corivan : i. m. 154. 1.; E. Kastner : II contributo ungherese. Firenze. 1934. 70—71. 1.