Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
A MAGYARORSZÁGI POLGÁRI RADIKALIZMUS KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 1209 azonban, hogy ezek, a progresszív törekvéseknek megfelelő ideológiai elemek vonzották a fiatal polgári értelmiséget a pozitivizmus felé, magukévá tették a pozitivista szociológia egészét, reakciós tendenciájú tévedéseivel együtt. A pozitivizmus hazai és külföldi fő képviselőit mestereiknek tekintették. Jászi többször kifejezetten is hitvallást tett a pozitivizmus mellett, így többek között 1904-ben második kiadásban megjelent, akadémiai pályadíjat nyert „Művészet és erkölcs" című munkája előszavában is utalt arra, hogy mennyi hálával tartozik „az evolucionista iránynak és hatalmas mesterének, Herbert Spencernek".A Jászi egyéb, 1905 előtt keletkezett társadalomtudományi vonatkozású dolgozatára is minden tekintetben erősen rányomta bélyegét a pozitivista szociológia. Különösen megmutatkozott ez a hatás „A történelmi materializmus állambölcselete" címen, 1903-ban megjelent munkáján, amelyben tulajdonképpen a pozitivizmus álláspontjáról bírálta a történelmi materializmust. A pozitivista szociológia nem éppen haladó jellegű elemei: az agnoszticizmus, a társadalom atomikus szemlélete és fejlődésének lélektani magyarázata, az állam különböző érdekeket összeegyeztető szerepéről alkotott tétel mindent háttérbe szorító módon való hangoztatása, a belátásos elmélet igenlése stb. — ebben a munkájában ütközik ki leginkább. Jászihoz hasonlóan, főleg Spencer hatására enged következtetni Somló Bódog 1906 előtt keletkezett dolgozatainak egész sora, így elsősorban az „Állami beavatkozás és individualizmus" címen megjelent tanulmánya, amely már témaválasztásában is Spencer egyik visszatérő problémájára utalt. Fejtegetései során Somló látszólag ellentmondásba került Spencerrel, amennyiben jogosultnak, sőt kívánatosnak találta a nagyobb mértékű állami beavatkozást a társadalom életébe. Ez az ellentmondás azonban csak látszólagos, amennyiben egyúttal az egyéni szabadságjogok növelését, kiterjesztését is követelte, és így tulajdonképpen a megnövekedett egyéni szabadság által befolyásolt állam fokozott társadalmi tevékenységét óhajtotta. Somló egyébként ebben a tanulmányában a pozitivizmus pszichológiai és biológiai irányzatai közötti ingadozásáról tett tanúságot, a későbbiekben azután egyre határozottabban a biológiai, pontosabban a szerves társadalomszemléleti irány felé tájékozódott. Ennek az irányzatnak Hegedűs Lóránd, Tegze Gyula és mások mellett Méray-Horváth Károly lett a fő képviselője Magyarországon. Méray a társadalmi folyamatokat anyagcserefolyamatokkal azonosította, és ennek megfelelően ő is a fiziológia törvényeire próbálta visszavezetni a társadalom törvényszerűségeit. Nézetei hosszantartó és egyre személyeskedőbb jellegű vitát provokáltak a pozitivizmus pszichológiai és biológiai irányzatainak képviselői között, tehát egyrészt Pikter, másrészről Méray és Somló között. Ez az organikus szociológiai iskola azonban nem elsősorban módszerei feletti vitával váltott ki nagy feltűnést és hatást, hanem azokkal az aktuális politikai és a társadalom fejlődésének jövő irányával foglalkozó tanulmányokkal, amelyeket Méray szociológiája módszerbeli helyességének próbájául szánt. Ezek a többnyire bevált „politikai prognózisai" azonban nem annyira az organikus elmélet és Méray szociológiájának helyességét, mint inkább egyéni politikai éleslátását bizonyították. Ilyen vonatkozású tanulmányai egyébként, mint például a ,,Magyar politikai szociológia", bátor antifeudális élű társadalombírálatot — és 5 Jászi Oszkár : Művészet és erkölcs. Bpest, 1904. IX. 1. 6 Huszadik Század, 1903. VIII. 785. 1.