Századok – 1964
Tanulmányok - Pražák; Richard: A református magyar értelmiség Cseh- és Morvaországban a cseh nemzeti megújhodás kezdetén 3
A REFORMÁTUS MAGYAR ÉRTELMISÉG CSEH- ÉS MORVAORSZÁGBAN többet mondhatunk az első magyar református lelkészek és tanítók cseh- és morvaországi kiküldetésében játszott szerepükről, erre ugyan valamivel később kerül sor, mint a luteránus szlovák papoknál, de fokozott intenzitással, mert a cseh protestánsok az idők folyamán egyre inkább áttértek a lutheranizmusról a kálvinizmusra. Bár már jóval előbb tájékoztatták őket a cseh tartományokra szóló türelmi rendelet kiadásáról, kezdetben úgy látszik, a magyar református egyház vezető képviselői nem gondoltak a cseh protestánsok konkrét megsegítésére. Csak a bécsi és pozsonyi ágensek bejelentésének hatására, hogy a cseh protestánsok református lelkészek kiküldését kérik és főképpen a Magyarországon megtelepedett cseh protestánsok sürgetésére szánták el magukat arra, hogy papjaikat és tanítóikat elküldik Cseh- és Morvaországba. Mihályfalvi János pozsonyi és Nagy Sámuel bécsi református ágensek állandó kapcsolatban álltak a magyar református egyház nemesi körökből származó vezetőivel (id. Ráday Gedeonnal, Teleki Józseffel stb.) csakúgy, mint valamennyi magyar református szuperintendenssel, főképpen Szalay Sámuellel. Mihályfalvi János pozsonyi ágens már 1781. december 22-én azt írja Ráday Gedeonnak, sok ember jön hozzá Cseh- és Morvaországból azzal a kéréssel, hogy küldjenek református papokat és tanítókat, akik legalább egy kicsit tudnak szlovákul, és arra kérték, hogy támogassa ügyüket. Ezt a jelentést 1782 folyamán írt leveleiben is megismétli, most már a cseh protestánsok konkrét kívánságairól és pénzügyi ajánlatairól szóló adatokkal kiegészítve.12 A cseh protestáns egyházközségek alapításáról szóló hírek Magyarországon gyorsan elterjedtek. Az egyiket pl. a Bihar megyei nagykerekű református lelkész, Mészáros Dániel írta 1782 elején Debrecenbe a tiszántúli kerület szuperintendensének, Szilágyi Sámuelnek.13 Debrecenből indult ki az első kezdeményezés arra, hogy magyar református papokat küldjenek ki Csehországba. A tiszántúli szuperintendens helyettese, Szatmári Paksi István már 1782. január 1-én írt levelében felszólította az utrechti egyetem protestáns teológiai karán tanuló Nagy Istvánt, Blazsek Mihályt és Osgyáni Pált a morvaországi szolgálatra.14 Magyar tógátusoknak Cseh- és Morvaországba való kiküldetéséről tárgyalt 1782 januárjában a sárospataki református kollégium is, amikor az ottani tanároknál 12 olyan hallgató jelentkezett csehországi szolgálatra, akik tudtak szlovákul, vagy szlovákul meg akartak tanulni.15 A tudatos szervezés kibontakozását hosszú ideig akadályozta, hogy a csehországi helyzetről nem állt rendelkezésre megfelelő tájékoztatás. Az ágensek kezdeti hiányos hírei és a sajtó pontatlan tájékoztatása, után az első hiteles híreket a Magyarországon élő cseh számkivetettek hozták, akik a türelmi rendelet kiadása után azonnal intra kapcsolatot létesítettek szülőföldjükkel, és sokan közülük véglegesen visszatértek oda. A cseh református 126, főként Mihályfalvi Jánosnak Ráday Gedeonhoz Pozsonyból 1781. szept. 22-én és 1782. jan. 19-én írt leveleit, Ráday Könyvtár Kézirattára, Budapest (a továbbiakban RKK Budapest) 1224 és 1238. 13 Mészáros Dániel levele Szilágyi Sámuelhez, Nagykereki 1782. febr. 4. TREKL Debrecen, Püspöki iroda iratai, 1782/37. 14 Segesváry Lajos : Adalékok a cseh-raorva misszió történetéhez. Theológiai Szemle 1935. 142 skk. 1. 15 Vö. Szalay szuperintendens levelét Mihályfalvi ágenshez, Miskolc 1782. okt. 29., Szalay másolata (a továbbiakban: Sz. más.), TIBEKL Sárospatak A XVIII 6765 — 6766 és Szalay levelét Petrahay Sámuel abauji espereshez, Miskolc 1782. febr. 3. Sz. más. Uo. XVIII 6473.