Századok – 1964
Tanulmányok - Pražák; Richard: A református magyar értelmiség Cseh- és Morvaországban a cseh nemzeti megújhodás kezdetén 3
2* A REFORMÁTUS MAGYAR ÉRTELMISÉG CSEH- ÉS MORVAORSZÁGBAN 19 anyagi alapját és 1789—1803 között csak kamatként 1358 forintot hozott. Blazsek Mihály előrelátását bizonyítja, hogy ezt a tőkét ipari vállalkozásba fektette, amelyből a kamat sokszorosan megtérült, és nem törődött az egyes lelkészek kifogásával, akik azt kívánták, hogy a gyűjtés eredményét közöttük ossza fel anyagi helyzetük megjavítására. Ebben az a törekvése is megnyilvánult, hogy a polgárok között a morvaországi református egyháznak feudális hazai támogatók hiányában ugyanolyan támaszt szerezzen, mint a brünni német lutheránusok.46 A gyűjtésből kialakított pénzalap lehetővé tette a morvaországi magyar református lelkészeknek, hogy abból rendszeresen támogassák a lelkészek özvegyeit és a magyar kálvinista iskolákban tanuló cseh diákokat. Blazsek szuperintendens előrelátó pénzügyi politikája következtében ez az alap még nőtt. A cseh tartományokban a református egyház igazgatásának biztosításával és saját hierarchikus rendszerének az egyes esperességeket és az önálló cseh, ill. morva egyházkerületeken át egészen a lutheránusok és a reformátusok közös bécsi konzisztóriumáig történő kiépítésével párhuzamosan kialakultak az előfeltételek ahhoz, hogy a református egyház a cseh tartományokban a többi egyházzal együttesen teljesíthesse alapvető feladatát — a feudális társadalmi rend ideológiai alátámasztását és segítségnyújtást az uralkodó osztályok számára, hogy a dolgozó tömegeket kizsákmányolhassák. A magyar református papok és a cseh reformátusok közös erőfeszítésével kiépített cseh- és morvaországi református egyház mint egész a jozefinista reformok értelmében hamarosan ugyanolyan jól betöltötte a feudális társadalmi rend segítőjének szerepét, mint a katolikus egyház. Ezen semmit sem változtat az a tény, hogy kezdetben tevékenységüket sok helyen hátrányos körülmények között indították meg, amit a protestáns egyháztörténészek arra használtak ki, hogy munkáikban eltúlozzák a cseh tolerált egyházak mellőzését a földesurak és az állam részéről, és arra törekedjenek, hogy ezeket az egyházakat a kizsákmányolt rétegek képviselőjének tüntessék fel. A türelmi rendelet kiadása után az első években a protestáns papokkal szemben a földesurak és az állami hivatalok részéről valóban számos helyen fordult elő túlkapás és éles beavatkozás, ezeket a jozefinista reformok ellenzői, a nemesség, klérus és a gazdagabb jobbágyok közötti fanatikus katolikusok szervezték. Protestáns temetések és más istentiszteleti ténykedések alkalmával rendzavarásra, sőt vallási okokból verekedésekre került sor. A protestáns papokat a türelmi rendelet legkisebb megsértése esetén felelősségre vonták, sokakat jelentéktelen kihágások miatt megfosztottak állásuktól, és kiutasítottak az országból. Az állami hivatalok megtagadták állásukban való megerősítésüket, s ezzel megfosztották őket attól a lehetőségtől, hogy azonnal megkezdjék munkájukat. Nehézségeket támasztottak a templomok és iskolák berendezésénél. Zaklatás és büntetés szempontjából főleg az 1783. február 25-i dekrétumot használták fel, amely az áttérőknek előírta, hogy hat hetes vallásgyakorlatot kell folytatniuk a más hitre való áttérés előtt; ennek az volt a célja, hogy a katolikus egyházból való kilépést korlátozza. Néhány uradalom minden módon akadályozta a papokat működésükben, átlépték a türelmi rendelet előírásait, és néhol megakadályozták működésük kifejtését. 46 A Magyarországon folyó pénzgyűjtési akcióra vonatkozó iratok és Blazsek többi, az összegyűjtött pénzt illető diszpozíciója megtalálható AMS Prága, fasc. 147 és 156.