Századok – 1964
Közlemények - Spira György: A vezérmegye forradalmi választmánya 1848 tavaszán 713
SPIRA GYÖRGY" nemesekre is szerették volna kiterjeszteni és az országgyűlés által tervezettnél alacsonyabban, száz forintnyi vagyonban szerették volna megszabni, a választmány nemesi tagjai között pedig természetesen bőven akadtak hívei ennél magasabb cenzusnak is.12 Ezért ekkor a választmány végül is csupán általánosságban mondotta ki, hogy ,,a képviselet a lehető legszélesebb alapokra . . . fektethessék".13 S a közös álláspont hiányának minden bizonnyal döntő része volt abban is, hogy amikor azután a választójog kérdése a szóbanforgó törvényjavaslat szövegének megérkezését követően, április 2-án másodszor is napirendre került, akkor a márciusi fiatalok közül immár nemcsak az általános választójog híveinek, hanem még a mérsékelt cenzus mellett állást foglalóknak is engedniök kellett: a választmány ekkor ismét követelte, hogy a cenzust szállítsák le és a nemesekre is terjesszék ki, s ekkor már nem érte be többé általánosságokkal, a cenzus mértékét illetően azonban a választmány ez alkalommal megszületett határozata háromszáz forintos vagyoni határ mellett nyilatkozott,14 ez pedig már nem sokkal volt alacsonyabb az országgyűlés által (igaz, csak a nem-nemesekre nézve) megszabottnál. Másfelől viszont — s ezt kétségkívül szintén a szakadatlan népmegmozdulások ösztönző hatásának kell tulajdonítani — a megyei választmány, a földbirtokosok közvetlen érdekeit figyelmen kívül hagyva, ismételten egyöntetűen sürgette a Pozsonyban törvénybe iktatott jobbágyfelszabadítás alkalmazási körének nagyarányú kiszélesítését, nevezetesen előbb azt, hogy ha a majorsági jobbágyokat a folyamatban lévő országgyűlés nem szabadította is fel az úrbéresekhez hasonlóan, erről legalább a következő országgyűlés gondoskodjék majd s ez ,,a jövő törvényhozás egyik előleges tárgyául még e hon gyűlésen kijelentessék", azután pedig, hogy még a jelenlegi országgyűlés mentesítse a jobbágyokat a már eltörölt úrbéres szolgáltatásokon kívül a szőlődézsma terhe alól is. Hogy milyen aggodalmak vezették a választmány nemesi tagjait e határozatok meghozatalában, azt maguk a határozat-szövegek megvilágítják, amikor nyomatékosan rámutatnak arra, mennyire óvakodni kell, nehogy a majorsági jobbágyok terhei ,nyugtalankodásra és súrlódásra adjanak alkalmat, a rend fenntartását nehezitsék, a honlakosok egy részét az egybeolvasztó azon kapocsból, mellyet a szabad föld nyújt, kizárják", vagy amikor azt hangsúlyozzák, hogy „a népnek mind inkább aggasztó komoly hangulata" miatt a szőlődézsma eltörlésével késlekedni ,,a közbátorságnak veszélyezése nélkül alig tanácsos".Ahogy a Pest megyei földbirtokosok képviselőit valóban csak a kényszerítő körülmények bírták rá e határozatok elfogadására, azt a további fejlemények is tanúsíthatják: amikor az országgyűlés mégsem engedett ezeknek a követeléseknek s határozatilag éppen az ellenkezőt mondotta ki újólag (azt tudniillik, hogy a feudális szolgáltatások eltörlése egyedül a szoros értelemben vett úrbéres szolgáltatásokra vonatkozik), a megyei választmány nemesi tagjai ezt minden további nélkül tudomásul vették, Nyáry Pál pedig egyenesen sajnálatának adott hangot amiatt, hogy ez az állásfoglalás csak határozatban nyert kifejezést s ,,a törvények közé nem igtaztatott".16 S ha már itt tartunk, mindjárt megjegyezhetjük azt is, hogy a választmánynak az egyes törvényjavaslatok módosítására irányuló ilyen és hasonló fellépései egyébként is kevés közvetlen, eredménnyel jártak: a pestiek tiltakozásainak hatására az országgyűlés csupán a sajtó- és a nemzetőri törvény szövegén eszközölt említésre méltó változtatást, felére szállítva le a laptulajdonosoktól megkövetelendő biztosítók összegét, illetve megszüntetve a nemzetőrséggel kapcsolatban a nemesek javára tervezett különbségtételt. Az a közvetett hatás viszont, amelyet a pesti mozgalom által — s ezen belül a megyei választmány részéről is — kifejtett szüntelen nyomás általában gyakorolt az országgyűlésre, annál jelentősebb volt: elsősorban ez a baloldali nyomás ellensúlyozta azt az ellenkező irányút, amelyet magában Pozsonyban, az országgyűlés sorain belül gyakoroltak a liberális törvényhozókra konzervatív társaik s amely különben, ellensúlyozatlanul nyilvánvalóan még következetlenebbé tette volna a pozsonyi törvényhozás amúgy sem eléggé következetes művét. Amint ezt Kemény Zsigmond is méltán hangsúlyozza, mondván: ,, . . .Kétségkívül az 1848-ks törvények több óvatossággal formuláztattak volna, ha mint egy popánc nem áll a törvényhozók előtt a pesti ingerültség, a pesti forradalom és azon mozgalmak, melyek egy népszerűtlen határozat miatt az országot elboríthatnák."17 S amint ezt, közvetve, maguk az alakulóban lévő új kormány tagjai is elismerték, amikor 11 Mindezekre nézve MT 1818. mire. 27., 9. sz. 37—38. (E cikk bővebb ismertetése a 100. jegyzetben.) 13 Erről a választmány aznapi ülésének jegyzőkönyvében a 11. sz. bejegyzés. 11 Erről a választmány aznapi ülésének jegyzőkönyvében a 30. sz. bejegyzés. 15 A majorsági jobbágyokról a választmány 1848. márc. 28-i ülésének jegyzőkönyvében a 15., a szőlődézsmáról a választmány 1848. ápr. 6-i ülésének jegyzőkönyvében a 40. sz. bejegyzés. Ez a választmány ápr. 14-i ülésén történt; vö. Pest, ápril 15-én, PH 1848. ápr. 19., 34. sz. 348. 1. 11 Kemény Zsigmond: Forradalom után. Báró Kemény Zsigmond összes Művei XII. Bpest, 1908. 135. 1. — A Kemény által fonetikusan átírt, német Popanz szó jelentése itt: mumus.