Századok – 1966
Közlemények - Simonyi Henri: Visszaemlékezések 98
SIMONYI HENRI demokrata jelölt száz szavazatot sem nagyon kapott, hisz a magyar munkásságnak nem volt. szavazati joga, a választójog alapja a vagyoni cenzus volt. A választójogért, a dolgozók melletti kiállás Justh legnagyobb érdeme. Ugron Gábor után ő nyújtott először baráti kezet a munkásoknak és pártjuknak. Ezért is tekintette őt a magyar munkásság a saját emberének. Hittek benne, szerették. (PORONDRA LÉP TISZA ISTVÁN) Mikor Khuen-Héderváry Károly, a miniszterelnök már nem bírt Justhék obstrukciójával, lemondott. Jött Lukács László, de a Justh-párt folytatta a technikai obstrukciót. Az ülés elején fölállt az egyik Justh-párti képviselő, szót kért napirend előtt, s betegszabadságot kért a Háztól. Erre nyomban névszerinti szavazás elrendelését kérték. Ehhez húsz képviselőnek a jelenléte és aláírása kellett, de ennyi kitelt a pártból. Justh Gyula minden reggel 10 óra előtt nagy ezüst órával a kezében stoppolta az időt és vette számba, hogy jelen van-e a Házban pártjának minden egyes képviselője. Ezt az órát Eszterházy Mihály ajándékozta neki egyenesen erre a célra. Egyetlenegy képviselő sem volt, aki távol mert volna maradni, hiába akarták megdolgozni, meg is vesztegetni egyik-másikat a kormány emberei. A Házban szavazni kellett a szabadságkérésekre. Eltelt vele jó hosszú idő, mert név szerint fel kellett szólítani majdnem 400 képviselőt. Aztán jött a második, harmadik, ha kellett a negyedik hasonló kérés, utána megint névszerinti szavazásokkal. Ezzel aztán el is telt a tanácskozásra szánt idő. Másnap kezdődött és folytatódott minden elölről. Tisza István lett az új házelnök azzal a kimondott szándékkal, hogy erőszakkal is letöri az obstrukciót. Tisza 1912-ben, május 22-én foglalta el az elnöki széket. Az elnökválasztó ülés példátlanul viharos volt. Szavazás közben kisebb összetűzések, verekedések is történtek, s az urna körül is nagy dulakodás. Olyan viharos ülés, szavazás volt, hogy a végén már nemcsak az eddig teljesen magukra hagyott Justh-pártiak, hanem az egész ellenzék vonult ki velük tüntetően a Házból és a munkapárt egyedül ünnepelhette Tisza Istvánnak házelnökké való választását. A kivonulás előtt Désy Zoltán, erdélyi képviselő, aki a koalíció alatt pénzügyi államtitkár is volt — különben egyszerű, csöndes ember, akinek a pénzügyhöz nem sok köze lehetett — odament gróf Zichy János kultuszminiszterhez és megmondta neki, hogy pénzen vásárolt társaságban ül itt ő is. ,,Aktáim, bizonyítékaim vannak — mondotta —, hogy a választás céljaira Lukács László, ki pénzügyminiszter volt, négy és fél milliót vett ki az államkasszából." A szociáldemokrata párt május 23-ára általános sztrájkot hirdetett Tisza ellen és a választójogért. Harcba és sztrájkba lépett a munkásság, hogy jogait követelje, és tiltakozzék Tisza bejelentett erőszakja ellen. Tisza István már magát a sztrájkot forradalomnak mondotta, pedig az óvatos pártvezetőség a sztrájk befejeztével a rendes munka felvételére hívta fel a munkásságot. ők így tervezték, a dolgozók másképp végeztek. Ekkor következett a vörös csütörtökre a felejthetetlen vérvörös péntek. Komoly tüntetések, összeütközések Budapest utcáin. Péntek reggel megjelentek a sztrájk után a munkástömegek a kőbányai, meg a Vácziutcai nagy gyárak előtt, de a kapuk mindenütt zárva voltak. Miért? Az előző csütörtöki napon már vér folyt a pesti utcán. Tiszáék a katonaságot vezényelték ki a sztrájkoló magyar munkások ellen és a katonaság lett a tüntető, de békés magyar munkásokra. Most péntek reggelre sem szűnt meg a „forradalom", ahogy nevezte Tisza István a pesti dolgozók megmozdulását, bár a szociáldemokrata pártvezetőség a lázban égő munkássággal tudatta már csütörtök este, hogy a sztrájk véget ért, így jelentek meg elkeseredett munkástömegek a bezárt kapujú nagy gyárak előtt. A kapukra ki volt ragasztva pár soros írás, hogy két teljes héten át mindenütt szünetel a munka, a munkástömegek bér, fizetés nélkül ki vannak dobva az utcára. A gyárak urai ezt az indokolást fűzték az általános ,,kizeccelés"-hez: ,,Nehogy az elkeseredett és fölizgatott harciasabb munkásság szétrombolja a gyárakat." A munkáskizárás most újabb forrongást idézett elő az egész Váczi úton és környékén. Az elkeseredett munkások teljes dühvel támadtak a gyárakra, rombolni kezdtek, majd barikádharcokat vívtak a kirendelt katonasággal, csendőrséggel, rendőrséggel. Sok, sok halott, rengeteg sebesült mindenfelé az utcán és utána százával meg százával tartóztattak le munkásokat. Mindennek a híre gyorsan eljutott az éppen ülésező képviselőházba is. Az ellenzék, Justhékkal az élen, az ülés felfüggesztését követelte. De Tisza leintette őket az elnöki székből: ,,Nem vagyunk népjóléti intézmény !" Tisza nem is gondolta, hogy milyen igazat mondott ezzel. Hogy ez a kormány, ez a képviselőházi többség nem törődött soha a néppel, a nép jólétével. Az ellenzék a padokat verte, de a Házban ment minden tovább, mintha semmi sem történt volna.