Századok – 1966
Közlemények - Szász Zoltán: A magyar kormány tervei a nemzetiségi pénzintézetek állami ellenőrzésére 118
SZÁSZ ZOLTÁN osztály hitelkielégítetlensége eredményezi a magyar uralkodó osztály és a nemzetiségi bankok közötti első összeütközéseket. A kapitalizmus fokozott előrehaladásával párhuzamosan, a hetvenes, főként a nyolcvanas években — mint ismeretes — egyre nagyobb méreteket ölt a középbirtokosok gazdasági hanyatlása. Megindul az a folyamat, amelyet az egykorú irodalom a „magyar föld idegen kézbe kerülése" formájában emlegetett; idegen alatt értve mindazokat a magyarokat vagy nem-magyarokat, akik „nemesi előzmények" nélkül jutottak a dzsentri alól kicsúszott birtokokhoz. A „mentsük meg a magyar középbirtokot" jelszóban már ott láthatjuk az agrárius irányzat antikapitalizmusát, hiszen a „magyar középbirtok" fogalma egyaránt magában foglalja a nagytőke ,,hazafiatlanságáról", valamint a „birtokos osztály nemzeti hivatásáról" vallott elképzelést. A nemzetiségi pénzintézetekkel való szembefordulás — a birtokos osztály antikapitalizmusának torz, nemzeti síkra történő transzponálásán keresztül — az agrárius — merkantil ellentét egyik mutatója. Hiszen saját süllyedésük fő okának ugyanazt a „nemzeti feladatok iránt érzéketlen idegen kapitalizmust" tartják, amelyik egyúttal a nemzetiségi bankokat is kitermelte, s ugyancsak az antikapitalizmus jegyében születik a fentebb idézett jelszó is. A nemzetiségi bankok elleni fellépésnek ez kölcsönöz sajátos vonásokat. A dzsentri irányítású sajtó hatása alatt a nacionalista közvélemény különösen a 90-es évek elején fellendülő nemzetiségi küzdelem nyomán fenyegető veszedelmet vél felfedezni a nemzetiségi bankok erősödésében. Hieronymi Károly belügyminiszter még 1894. augusztus 16-án javasolta a kereskedelmi miniszternek, hogy a vidéki kisebb bankok segítségével ellensúlyoztassanak a nemzetiségi, főként román pénzintézetek. Wekerle, mint pénzügyminiszter ígéretet tesz arra, hogy amennyiben szüksége mutatkozik, közbenjár az Osztrák-Magyar Banknál „a nemzetiségi propagandát támogató pénzintézetekkel" kötendő esetleges hitelkapcsolatok megakadályozása érdekében.25 A gyakorlatban erre nem kerül sor. Később Bánffy Dezső, mint miniszterelnök, megyei feliratok és képviselőházi beszédek nyomán a közkereseti társaságok fokozott ellenőrzését is javasolja, a földművelésügyi miniszter azonban ezt határozottan elveti, s a nemzetiségi pénzintézetek ellensúlyozását kizárólag a gazdasági verseny keretében véli megoldhatónak.28 A nemzetiségi pénzintézetek ellen intézett fokozódó támadások elsődleges célja a középbirtokosság kedvező hitelhez juttatása volt.27 Minden alkalmat megragadtak olcsó hitel, olcsó jelzálog megszerzése érdekében.28 Ebbe jól bele lehetett illeszteni a nemzetiségi pénzintézetek ellensúlyozásának gondo- 25 Kemény G. Gábor : Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. II. köt. Bpest, 1956. 144 —145. 1. 26 Lásd a Földművelésügyi Minisztérium VII. főosztályának 1895. aug. 27-i feljegyzését. FM ein. 1895. 1014. Kemény G. Gábor: Iratok ... II. köt. 395 — 398. 1. 27 Erdélyben Ugrón kezdeményezésére a birtokosok megkísérelték önálló földhitelintézet felállítását, a kormány azonban a kért 500 000 Ft támogatást megtagadta. 28 Amikor kiderül, hogy az állam nem tud és nem is hajlandó ilyen irányú befektetéseket, eszközölni, megpróbálnak ún. törvényes kedvezményeket elérni. Az Erdélyrészi Magyar Jelzáloghitelbank (1891-ben alakult 400 000 Ft alaptőkével) a „nemzeti szempontokra" való hivatkozással kér záloglevél-adómentességet. Ez a tiszta földbirtokosdzsentri jellegű bank azonban akcióihoz nem tudta megnyerni a finánctőke vezető csoportjait. Ld.: O. L. Kereskedelmi Bank iratai. Projektumok. Erdélyrészi Magyar Jelzálog Hitelbank 1894. évi emlékirata.