Századok – 1966
Közlemények - Szász Zoltán: A magyar kormány tervei a nemzetiségi pénzintézetek állami ellenőrzésére 118
SZÁSZ ZOLTÁN tokozását. A szászok hamarosan elkészítették a prognózist: „Széll mindenesetre más fegyvereket használ, mint Bánffy, de az árat, a harc célját ez a különbség nem érinti. Csendesebb és kevésbé zajos, de sokkal nehezebb és veszélyesebb lesz az eddiginél az a harc, amelyet az új rendszer ellen kell vívnunk."35 Feltevésük hamarosan beigazolódott. A Széll-kormány, amely mindenekelőtt a parlamenti béke fenntartására törekedett, saját tekintélyét látványos sikerekkel is igyekezett növelni. A külpolitika volt éppen az a terület, ahol a Monarchia általános érdekeit alkalmasint össze lehetett egyeztetni a parlamenti ellenzék elképzeléseivel. Ahol pedig a külpolitikai akciót alá lehetett rendelni a magyarországi nemzetiségi kérdés egyik vagy másik vonatkozásának, ott már késznek látszott az ellenzék és a kormánypárt alkalmi szövetsége. Goluchowski közös külügyminiszter 1902. május 13-án Szőgyény-Marich László berlini nagykövet jelentése alapján átiratot intézett Széll Kálmán miniszterelnökhöz az Alldeutscher Verband működéséről, s hangot adott annak a gyanúnak, hogy a dél-magyarországi németek körében megindult nemzetiségi mozgalom 36 mögött a pángermán szövetség áll, amely az egész Monarchiára kiterjeszti működését. Goluchowski nemcsak hajlandónak mutatkozott egy diplomáciai lépésre a német kormánynál, hanem egyenesen ösztönözte Szélit, hogy e mozgalom tekintetében közölje vele álláspontját, „mely alkalomadtán az illetékes német tényezőknél kellő nyomatékkal szóvá is tétetnék".37 Közben a Budapesti Hírlap98 már nyíltan feszegeti az Alldeutscher Verband magyarországi kapcsolatait, s ilyen szellemben szólal fel a képviselőházban Szivák Imre is.39 Mindezt már megelőzte a délvidéki német lapszerkesztők ellen „alldeutsch propaganda" címén indított sajtóper. A miniszterelnök már 1902. május 16-án az alldeutsch kapcsolatokra vonatkozó információkat kér Belitska Béni országgyűlési képviselőtől, a csanádi püspöktől és a torontáli alispántól.40 Az alispán jelentése nyomán a miniszterelnök felkéri a kereskedelemügyi minisztert, hogy a nagynémet irányzatú Gross-Kikindner Tagblatt szerkesztője, Korn Arthur címére érkező postaküldeményekről, azok feladóiról őt tájékoztassa, „tekintet nélkül az összeg kisebb vagy nagyobb voltára". Hiszen a diplomáciai akció „csak az esetben vezethet eredményre, ha az nem általános híresztelésekre, hanem konkrét adatokra lesz alapítható".41 35 Kronstädter Zeitung, 1900. febr. 12. Ld. Kemény G. Gábor : Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. III. köt. 1900 — 1903. Bpest, 1964. 42 — 45. 1. 36 A dél-magyarországi német nemzetiségi mozgalomra itt csak annyiban térünk ki, amennyiben ez a pénzintézetek ellenőrzésével kapcsolatos. A mozgalom feldolgozását Id. V. Windisch Éva : A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete. I—II. Századok, 1964, 4, 5-6 sz., illetve Történelmi Szemle 1965. 1. sz. 37 O. L. ME. 1905. XVI. 1274. — (ME 1902. XXI. 1943). Közli: Kemény G. Gábor : Iratok . . . III. köt. 393 — 394. 1. 38 Pángermanizmus a délvidéken. Budapesti Hirlap, 1902. máj. 4.; A németek Magyarországon. 1902. máj. 9. és Pángermanizmus Torontálban. 1902. máj. 14. A fenti irat melléklete. 39 Országgyűlési Értesítő. A képviselőház 100. ülése, é. n. 15—18. 1. 10 O. L. ME. 1905. XVI. 1274. — (ME 1902. XXI. 1943-2127). Közli Kemény G. Gábor: Iratok . . . III. köt. 415 — 416. 1. 41 O. L. ME. 1905. XVI. 1274. — (ME 1902. 1943-2038). A német nemzetiségi mozgalom megfigyelésére körlevélben szólítja fel 23 németek által is lakott vármegye főispánját. Uo. (1902. XXI. 3168.)