Századok – 1966
Tanulmányok - Valiani; L.: Tárgyalások Ausztria-Magyarország és Olaszország között 1914–1915-ben 787
TÁRGYALÁSOK AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG ÉS OLASZORSZÁG KÖZÖTT 799 jellemző következetlenséggel a kedvezőtlen harctéri helyzetre való tekintettel azt tanácsolta, hogy semmiben ne engedjenek, nehogy ezzel gyengeségük bizonyságát adják . Berchtold megismételte Stürgkh, Tisza és Burián előtt a császárnak előadott okfejtését. Tisza azt az ellenvetést tette: túl korai még engedményekről beszélni, hiszen az orosz fronton a katonai helyzet nem olyan súlyos, hogy ezt indokolttá tegye. Miután együtt ebédelt a német nagykövettel, aki még messzebb ment és figyelmeztette, hogy Bécs, minden engedménytől való makacs vonakodásával a vesztébe rohan, a magyar miniszterelnök közölte Berchtolddal, hogy lemondását fogja kérni. A külügyminiszter rögtön kijelentette, hogy örömmel beadja lemondását. Tisza, akinek Ferenc József azt ajánlotta, hogy vállalja el személyesen a külügyi tárcát, de aki azzal az érveléssel hárította el az ajánlatot, hogy Bécset Pestről is tudja befolyásolni, de Bécsből nem tudja kormányozni Magyarországot, Buriánt neveztette ki helyére.43 Mielőtt még lemondása nyilvánosságra került volna, Berchtoldnak január 11-én fogadnia kellett az olasz nagykövetet és Sonnino kérdésére, hajlandó-e Ausztria-Magyarország átengedni valamit területéből, hogy eleget tegyen a 7. cikkelybe foglalt kötelezettségeinek, kénytelen volt nemlegesen válaszolni. A bécsi kormány szerint Olaszországnak be kellett volna érnie az albániai Valona elfoglalásával, ami addigra már megtörtént.44 Utódjáról, Buriánról maga Berchtold azt állította, nem igaz, amit sut- 43 Uo. 716. és k. 1. Vö. még Carlo Di Nola: Documenti, „Risorgimento", 1960, 2. sz. Trento átadását, amely végül is nem magyar, hanem osztrák tartomány volt, Tisza főképp azért ellenezte — ahogy Avarna herceg ezt világosan megértette (meg is írta Bollatinak 1915. febr. 5-én, ld. „Rivista Storica Italiana", 1949, 561. 1.) —, mert „előzményt jelentene Románia számára, amely itt figyeli lépéseinket". Czernin már dec. 17-én azt írta Bukarestből, hogy Románia Olaszországhoz fog igazodni ; ha ez ellenszolgáltatásokhoz jutna, Románia is kérné ezt. H. H. St. A. Liasse XLVII 5a. Kétségtelen, hogy amíg a máj. 3-i gorlicei áttörésig az orosz hadsereg nyomása a Kárpátokra nehezedett. Magyarország igen nehéz helyzetbe kerül, ha Románia semlegessége fejében juttatásokat igényel Erdélyben, olyan határozottsággal, mint Olaszország. Ha Tisza kikapcsolhatta volna a román szempontot, valószínűleg sohasem ellenezte volna, hogy Olaszország óhaját figyelembe vegyék. Mikor 1915. jan. 5-én fogadta Budapesten az olasz főkonzult, aki Sonnino nevében felhívta a figyelmét arra, hogy az olasz közvélemény nem nyugodnék, ha a háborúból valami előnyre nem tehetne szert, a magyar miniszterelnök így felelt: „Ha Itália barátai előnyökhöz jutnak, meg lehet majd találni a módját, hogy ezekben Olaszország is részesüljön." Végzetes tévedése abban állt, hogy azt hitte (és ezt még aznap megírta Buriánnak), mivel az olasz hadsereg csak a következő tavasszal lesz felkészülve, még nem jött el az ideje, hogy annál korábbi időpontban tárgyaljanak esetleges engedményekről Olaszország részére. Vö. Tisza i. m. I. köt. 10. és k. 1. Lehetséges különben, hogy Tisza, aki ellenezte szerb területek Ausztriához való csatolását, mert ezek gyengítették volna a magyarok súlyát a Habsburg-monarchiában, szíve mélyén egyáltalán nem kívánta, hogy Olaszország, kielégítő engedményekhez jutva, szabad kezet adjon a bécsi kormánynak a Balkánon. 1915. jan. 17-én Burián, elutasítva azt a gondolatot, hogy a 7. cikkely osztrák területek átengedését tartalmazná, kifejtette az olasz nagykövetnek, hogy „nincs szándékában a Monarchia szerb népességének számát növelni", és hogy minden területi engedmény Olaszországnak etnikai okokból „precedenst jelenthetett volna" Románia számára. Ld. Archivio Storico del Ministero Italiano degli Esteri. Roma (a római Olasz Külügyminisztérium Történelmi Levéltára) A. S. M. E. Missione Avarna, politikai levelezés; magában foglalja a bécsi olasz nagykövet jelentéseinek másolatát. 44 H. Hantsch, i. m. II. köt. 728. 1. Avarna herceg 1915. jan. 13-án azt írta Sonninonak Buriánról, hogy „kétségkívül okos ember, széleskörű műveltséggel és a politikai és adminisztratív ügyekben nagy jártassággal rendelkezik. Nyílt, de kissé érdes modorú, nem nagyon közlékeny és nagy bürokrata, mint az osztrák-magyar diplomaták legnagyobb része". Amikor sok évvel azelőtt Avarna megismerte Buriánt Athénben, úgy látta, nem nagy barátja Olaszországnak, mert „nem bízik benne". De később támogatta az osztrák—olasz viszony megjavulását, Aehrenthal politikája értelmében. A. S. M. E. i. h.