Századok – 1967
Tanulmányok - Iszlamov; T. M.: Az 1917. évi osztrák–magyar kiegyezés megkötése 3
20 T. M. ISZLAMOV természetesen nem vállalhatták a felelősséget a dualizmus ilyen hosszú időre szóló fenntartásáért, s csak abba egyeztek bele, hogy az osztrák-magyar kiegyezést 10 évre kötik meg, vagyis a külföldi államokkal már megkötött kereskedelmi szerződések lejártáig. A vámközösség fennállásának időszaka alatt ilyen vagy olyan formában Budapest arra törekedett, hogy elismertesse azt a jogát, hogy bizonyos osztrák importcikkekre (pl. textiliákra) vámot vethessen ki, hogy elősegítse a megfelelő magyar iparágak fejlődését. Bécs azonban ezeket a magyar követeléseket is elutasította. Ami a magyar kormányt illeti, kénytelen volt kitartani e követelés mellett, minthogy ellenkező esetben teljes politikai csőd fenyegette. Ennek ellenére a koalíció vezetői, akik számára a közjogi és katonai kérdésben adandó engedmények rendkívül fontosak voltak, készek voltak, hogy elfogadják a kiegyezés időtartamának meghosszabbítására vonatkozó osztrák kívánságokat. Március végén és április elején (március 21-től április 7-ig) a magyar delegáció megfelelő javaslatokat tett az osztrák delegáció előtt. Arra számítottak, hogy Magyarországnak a 20 éves kiegyezéshez való hozzájárulása elegendő lesz, hogy az osztrákokat engedményekre bírják a katonai kérdésben és a közbülső vámok 1918 utáni bevezetésének dolgában.62 Maguk az osztrák képviselők is hangsúlyozták az említett vámok szimbolikus jellegét, minthogy azok nem haladhatták meg a külföldi árukra kivetett vámok 30%-át, s „aligha lett volna gazdasági jelentőségük". Éppen ezért felállításuk ellen nem tiltakoztak még a magyar piacon legjobban érdekelt „kiemelkedő osztrák ipari képviselők" sem.63 A javaslatot azonban —a katonai vezető körök közbelépése miatt, akik nem akarták teljesíteni a magyar katonai kívánságokat — elvetették. Az osztrák uralkodó körök arra hivatkoztak, hogy a magyar javaslat nem más mint ravasz tervezgetés: biztosítani akarják magukat egy esetleges Ausztriával szembeni vámháborúra, politikai bonyodalomra számítva, így a bécsi kormány kénytelen volt végképp lemondani a 20 évre szóló gazdasági kiegyezés csábos gondolatáról.64 Bécs hajthatatlansága arra vezetett, hogy április végén a magyar parlamenti bizottságok elfogadták a tárgyalásra kiadott, kormány által kidolgozott, az önálló magyar vámtarifáról szóló törvényjavaslatot. A Wekerle-kormány erre a lépésre alulról jövő nyomásra kényszerült. Március és április folyamán az országban sok gyűlés és tüntetés zajlott le, amelyeknek résztvevői az Ausztriával való gazdasági kapcsolatok megszakítását és a függetlenségi párti jelszavak megvalósítását követelték. A gazdasági önállóságot követelő hangok mind erőteljesebbekké váltak a koalíció vezető pártjában. E látványos gesztus — ami végeredményben pusztán az automóm vámtarifának a parlamenti bizottságok által való for- 62 Uo. 63 Spitzmüller-Harmersbach : í. m. 13.1. 64 A Monarchia széthullása Titán voltak, akik azt állították, hogy ha akkor sikerült volna elérni a pragmatizálást vagy egy hosszúlejáratú szerződést, akkor az események másfajta, a Monarchia sorsa szempontjából kedvezőbb fordulatot is vehettek volna. Megszabadultak volna attól, hogy a háború kellős közepén ismét tárgyalásokat folytassanak a két rész közötti gazdasági kapcsolatokról s még azok a megrázkódtatások, amelyek a Monarchiát a háború utolsó szakaszában érték, sem öltöttek volna olyan katasztrofális méreteket, legalább is ami az Ausztria és Magyarország közötti viszonyt illeti. Uo. Ez is mutatja, hogy az osztrák burzsoáziának mennyire fontos lett volna a hosszútartamú kiegyezés.