Századok – 1968
Tanulmányok - Sarlós Béla: A kiegyezés magyarországi jogpolitikája. 965
A KIEGYEZÉS MAGYARORSZÁGI JOGI POLITIKÁJA 967 a jog az egész társadalom érdekét szolgálja, nem pedig az uralkodó osztályok akaratát fejezi ki. A magyarországi jogpolitika tehát nem indulhatott ki másból, mint azokból az érvekből, amelyeket magyar részről 1861-től kezdve felhasználtak. A magyar részről igénybevett érvek viszont nagy részben válaszként jelentkeztek az osztrák álláspontra, azt kívánták megcáfolni. A kiegyezés jogpolitikája helyes ismertetése érdekében tehát előkérdésként az osztrák és a magyar részről 1861-gyel megkezdett politikai vita során előtérbe került jogi érvekkel kell megismerkednünk. 2. Az osztrák részről felhasznált jogászi érvek lényege a következő volt: 1. 1861-ben felújították a Bach-korszakban már használt ún. „Rechtsverwirkung" elméletét. Eszerint Magyarország az 1848/49-i forradalommal, a debreceni függetlenségi nyilatkozattal, a trónfosztással megszegte a magyar alkotmány alaptörvényeit s ezzel elvesztette, eljátszotta nemcsak az 1848-i törvényekhez, hanem az ország alkotmányos önállóságához és az 1848 előtti függetlenségéhez való minden jogát. „E háború (t.i. az 1848/49-i) . . . nem vesztheti el egy külső háború jellegét és magán viseli a hódítását ennek minden következményével együtt. Csak ha Magyarországon elismerik az osztrák monarchia létét, ez az egyetlen föltétele annak, hogy az a háború a törvényes tekintély egyszerű visszaállítására irányult háború jellegét öltse és az országra nézve a legyőzetés szigorú következményeit enyhítse" — állítja a Rechberg gróf már megemlített 1861. évi jegyzéke. „Magyarország alkotmánya a forradalmi hatalom által nemcsak megtöretett , s ekként jogilag megsemmisíttetett, hanem tényleg is megszűnt" — emeli ki Schmerlingnek, a birodalmi tanácsban 1861. augusztus 23-án felolvasott nyilatkozata. Az októberi diploma és a februári pátens ezért — az osztrák álláspont szerint — az alkotmányos jogait önhibájából elvesztett ország számára olyan uralkodói kegy, amelyet a legnagyobb lejalitással és megelégedéssel kellene fogadnia, hisz ezekben az okmányokban biztosított autonóm helyzethez nincs semmiféle jogalapja. 2. A pragmatika szankció nem perszonáluniót, hanem reáluniót hozott létre. Az 1848-i törvényekben elérni kívánt perszonálunió ekként szembenállott a pragmatika szankcióval, a legnagyobb zavarok forrása lett, az uralkodónak nem is volt joga szentesíteni azokat az osztrák törvényhozás hozzájárulása nélkül, ezek a törvények tehát tartalmilag érvénytelenek. 3. Az 1848-i törvények alakilag is érvénytelenek, mert az 1847/48-i rendi országgyűlés alsótáblája követeinek nagy része a követutasításokat megszegve, így megbízói, a törvényhatóságok akarata ellenére fogadta el a jogszabályokat. E törvények egyébként is hevenyészettek, a felső tábla alakilag ugyancsak kifogásolható módon „közfelkiáltással" tette magáévá, az uralkodó pedig terrorisztikus helyzetben szentesítette azokat. 4. A magyar alkotmány tulajdonképpen nem is tekinthető igazi alkotmánynak, mert az alkotmányos szabályoknak tekintett törvényekből a királyt csak azok kötik, amelyeket a koronázás előtt kiadott hitlevélben, majd a koronázási esküben megerősített. Ezért I. Ferenc Józsefet nem kötelezik az 1848-i törvények abban az esetben sem, ha azok meghozataluk idején tartalmilag és formailag kifogástalanok is lettek volna. 5 Kónyi Manó : i. m. III. köt. 205. 1.