Századok – 1969
Közlemények - Rottler Ferenc: Fraknói Vilmos történetírói pályakezdése (1861–1871) 1046/V–VI
1068 . OTTLER FERENC állás miatt azonban ezt el kellett halasztania későbbre.'59 A Magyar Történelmi Társulatnál könnyebb dolga volt Ipolyinak, védencét különösebb ellenérzések nélkül befogadták. Mindezek után természetesnek tűnik, ha a kortársak Ipolyi és Fraknói történetírói felfogása és tevékenysége közé egyenlőségjelet tettek. Fő gondolatnak teremtett szélesebb közvéleményt — hatása lényegében máig is kitapintható — Gyulai Pál bírálata, amelyet Fraknóinak Ipolyiról tartott emlékbeszédéről írt a Budapesti Szemlében.16" Gyulai bírálata a következőket tartalmazta: Fraknói elvtelenül felnagyítja Ipolyi történetírói eredményeit, a történetírás vezérelvévé a katolikus egyház szempontjait kívánja tenni, a nagy történetírók sorában csak a katolikus történetírókat ismeri el, és végül, hogy Ipolyi és nyomában Fraknói a magyar történelem XVII. századát nem a nemzeti, hanem a felekezeti szempontok alapján értékelte és írta meg. Gyulai fogalmazta tehát meg azt a koncepciót, hogy Fraknóinak nem volt más feladata, mint mesterének és barátjának az elveit, témaválasztását követnie. Ebből viszont azt a következtetést vonta le Gyulai — és ezen a ponton kritikájával nem lehet egyetérteni —, hogy Fraknói végeredményben csak Ipolyi epigonja, hűséges másolója volt, de az Ipolyi-féle életműhöz nem adott, semmi pluszt. E helyen nem tekintjük feladatunknak a teljes Ipolyi-életmű összevetését a teljes Fraknói-életművel, és nem kívánunk foglalkozni az 1888-as Emlékbeszéddel sem. Alábbi véleményünk csak az 1871-ig terjedő időszakra vonatkozik. Fraknóit valóban jelentős Ipolyi hatások érték, de nemcsak kizárólagosan azok. 1871 körül Fraknói ugyan még hangoztatta, hogy Ipolyiban látja a XVII — XVIII. századi katolikus történetírás — közte a jezsuita történetírók — folytatóját. De már ekkor megfigyelhető, amit azután pl. 1888 körül már ki is mond, hogy az igazi folytatást saját munkásságában látja. Ipolyi témáinak csak kis részét választotta az ellenreformáció történetéből. Igaza volt abban Gyulainak, hogy Ipolyi Oláh, Veresmarti és Hajnal Mátyás élettörténetével csak a második vonalat dolgozta fel. Ezzel szemben a „Pázmány és korá"-val jelentkező Fraknói az „első vonal" történetírójává lépett elő. Fraknói az ellenreformáció fellépésének az igazolását nemcsak akkor fogalmazta és írta meg, ha erre szorosan vett témája lehetőséget nyújtott, hanem szinte minden dolgozatában talált lehetőséget politikai felfogásának terjesztésére, azaz tudatos politikai missziónak tekintette az egyház történeti múltjának az igazolását. A katolikus egyház történelmi érdekeit erősebben védte tehát Ipolyinál, nem törődött az ellenkezők, haragosok véleményével. Tudta, hogy a tüzet és vizet nem lehet összebékíteni, és ezért inkább szította, mint oltotta a tüzet. Az előbbieknél azonban sokkal lényegesebb eltérés is volt kettőjük között — és ezt Gyulai sem vette észre — politikai kérdésekben. Ipolyi a nemzeti párt és a 48-as eszmék feltétlen híve, a dualizmuskori főpapok közül a liberális egyházpolitika egyik képviselője volt. Fraknói e kérdésekben azonban nem követte mesterét, ellenkezőleg, politikai és egyházpolitikai felfogása erősen konzervatív volt. Számos kérdésben álláspontja ellenkezett Ipolyiéval. Társadalmi környezetük is eltérő volt. Ipolyi élete végéig — püspöki kinevezése után is — a dzsentri-nemesi polgárosult középréteghez vonzódott. Fraknói Vilmos ezzel szemben az arisztokrácia felé vezető utakat kereste, illetve — mint látni fogjuk — 1871 után meg is találta. A Magyar Történelmi Társulat és Fraknói A Dunántúli Történetkedvelők közé tartozott Fraknói is, noha a vidéki összejövetelekre egyszer sem tudott elmenni. A Győri Füzetekben közölt cikkei miatt azonban azok közé a történetbúvárok közé sorolták, akiknek a részvételére számítottak a Történelmi Társulat, alapítói. Még 1865-ben Pesty Frigyes kereste meg és kért tőle cikket, alapítandó folyóirata számára.161 A Társulat megalakulásának előzményeiről, Pesty Frigyes folyóirat alapítási kísérletéről részletes elemzést és forráspublikációt közölt Glatz Ferenc.162 A következők Fraknói-Ipolyi (Nagyszombat), 1865. jan. 20. — Esztergom, 1866. febr. 18. ill. Ipolyi-Fraknói, Eger, 1867 jún. 24.-1868. ápr. 22. OSzKK Levelestár. Továbbá: Noller A.: i. m. Fraknói Vilmos Ipolyi Arnoldról - Gyulai Pál: Bírálatok 1861-1903. Bpest, 1911. 324-332. 1. " Pesty -Ráth, Pest, 1865. júl. 19. MTAKK Ráth K. Lev. II. 2. Fraknói - Pesty, Nagyszombat, 1865. máj. 8. OSzKK Levelestár. "'Glatz Ferenc: Kísérlet történelmi folyóirat indítására 1865-ben. Századok, 1966 és A Magyar Történelmi Társulat megalakulásának története. Századok, 1967.