Századok – 1971
Tanulmányok - Szabad György: Eötvös József a politika útjain 658/III–IV
Szabad György: Eötvös József a politika útjain* Azok, akik tisztelték, és azok, akik gúnyolták, nem egyszer vendégnek minősítették Eötvös Józsefet a politikában. Talán az is volt, de olyan vendég, aki az alkalmazkodást a politikai tevékenység követelményeihez nagyon is komolyan vette. Mit keresett Eötvös a politika útjain? Az eszközöket céljai realizálására, az erőt a hazai polgári átalakulás kivívására, az azt biztosító államrendszer kialakítására s a mindezeket fenyegető veszélyek elhárítására. Eötvös politikai pályája nem volt egyenesvonalú. Noha nézetei kikristályosodásával egyenesen céljának tartó, saját ösvényt akart vágni, mégis — önálló bázis híján — szinte mindvégig más politikai erők által taposott utakon haladt. Pályája kezdetén minden belső fenntartás nélkül lett részese annak, a rendi ellenzékiség lárvájából fokozatosan kibontakozó ellenzéki reformmozgalomnak, amely az 1830-as években hatalmas áramlatába olvasztott szinte minden haladó törekvést. Ez a Wesselényi majd Kölcsey, Deák és az oldalukra lépő Kossuth által irányított ellenzéki reformmozgalom túllépve a kezdeményező Széchenyi programján az 1832/36. évi országgyűlésen Eötvös politikai bemutatkozásával egyidőben. — kezdte meg a tényleges küzdelmet az „érdekegyesítő" koncepció jegyében a feudális viszonyok felszámolásának és a nem * Előadás, elhangzott 1971. febr. 2-án a Magyar Tudományos Akadémián, az Eötvös József halálának 100. évfordulója alkalmával rendezett emlékülésen. Címének megfelelően egészítette ki az előadás azt a képet, amit Eötvös pályájának egészéről Sötér István, állambölcseletéről Szabó Imre és pedagógiai nézeteiről, közoktatáspolitikájáról Köte Sándor festett. Széchenyi István megjegyzéseit ld. Viszota Gyula (szerk.): Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal. Bpest, 1930. II. köt. 460 — 461. 1. Dessewffy Emil gúnyolódására Eötvös által adott választ is idézi Gsengery Antal: Magyar szónokok és státusférfiak. Pest, 1851. 224 — 225. 1. A teoretikus és a politikus Eötvös szokványos szembeállításánál (pl. Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. Bpest, 1934. I. köt. 44. I.) valamelyest mélyebb a személyiség és a szituáció konfliktusának a felidézése. Voinovich Géza: B. Eötvös József. Báró Eötvös József Összes Munkái. (A továbbiakban: EÖM.) Bpest, 1903. XX. köt. 281. 1. Jelképesnek is tekinthető ennek az egyidejűségnek a tükröződése Kölcsey 1833. jan. 21-i, Széchenyi és a Wesselényi-vezette reformellenzék politikai koncepcióját kivételes éleslátással szembesítő naplóbejegyzésében. Az alkalmat rá ugyanis éppen a főrendeknek az a vitája szolgáltatta, amit Kölcsey „a lángvérű gyermek", azaz Eötvös József oldalán hallgatott. Kölcsei Kölcsey Ferencz minden munkái. 3. kiad. Bpest. 1886. VII. köt. 96 — 98. 1. Kölcsey és Eötvös egykorú viszonyára ld. Ferenczi Zoltán: Báró Eötvös József 1813-1871. Bpest. 1903. 29 — 31. 1.; Sötér István: Eötvös József. 2. kiad. Bpest. 1967. 23-25. 1.