Századok – 1971
Tanulmányok - Szabad György: Eötvös József a politika útjain 658/III–IV
EÖTVÖS JÓZSEF A POLITIKA ÚTJAIN 659 heti önrendelkezés biztosításának — kölcsönhatás-viszonyaik felismerésére is alapozott — céljaiért. A Szegénység Izlandban hazai utalásai a reformellenzék érvelésére épültek, és annak büntetőjogi reformterveit is szolgálta Eötvösnek a börtönviszonyok javítását szorgalmazó írása.4 — Az 1839/40-ben tartott országgyűlésen a kicsiny főrendi ellenzék soraiban küzdő Eötvös a Deák-vezette reformellenzék törekvéseihez kapcsolódott.5 Annak konkrét célkitűzéseit támogatva követelte a Kossuthék elfogatásával „megsértett szólásszabadság" helyreállítását, a protestánsok családjogi egyenjogúságának a biztosítását és — jelentős tanulmányt is szentelve a kérdésnek — az alsótáblán megszavazott zsidó jogegyenlősítés törvénybeiktatását. Eötvös azonban nem csupán pályája kezdetén, hanem a továbbiak során is szorosan együtthaladt a reformellenzékkel. Nem becsülve alá a jelentkező, sőt időszakosan kiéleződő nézetkülönbségeket, szeretném hangsúlyozni, hogy — megítélésem szerint — az 1840-es évek elején kialakuló centralista kör a kis egységekből szerveződő reformellenzék integráns része volt, amely csoportjellegzetességeit ugyan mindig megtartotta, de csak átmeneti időre szakadt mellékútra a főerőtől, hogy ismét visszazárkózva hozzá — ha bizonyos fenntartásokkal is — vele együtt haladjon a liberális ellenzék laza alakzatában. A reformellenzék vezetői általában számíthattak, és számítottak is — bizonyos fokig még belső vitáik kiéleződése idején is — Eötvös támogatására nemcsak azokban a nehéz politikai küzdelmekben, amelyeket a konzervatívokkal vívtak, hanem azokban a konfliktusokban is, amelyekbe Széchenyivel bonyolódtak. Ismeretes Eötvös bátor és határozott kiállása Kossuth mellett a Kelet Népe-vita idején. Röpirata alaptalannak minősítette Széchenyi támadását. De érdemes felfigyelni arra is, hogy Eötvös ezt a támadást megelőzni is kívánta. Értesülve Széchenyi készülődéséről egyidejűleg fordult hozzá és Kossuthhoz. De amíg Kossuthtal egyetértését közölte, s csak arra kérte, juttasson több elismerést a reformokra hajló arisztokratáknak, és a fejlemények ismeretében érdemes kiemelni — mérsékelje a megyerendszer bírálatát, addig Széchenyinek így írt: „Én a Ps. Hírlap ellen való fellépésedet oly dolognak tartom, mely minden most történhetek között a legkárosabb."8 3Vö. I. Barta: Entstehung des Gedankens der Interessenvereinigung in der ungarischen bürgerlich-adeligen Reformbewegung. Nouvelles Études Historiques. Bpest. 1965. I. köt. 505 — 516. 1.; Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós. Bpest. 1965. 118 — 202. 4 Sötét: i. m. 62 — 68. 1. 5 így ítélték meg működését a rendőrbesúgók is. Ld. Bártfai Szabó László (szerk.): Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez 1808 — 1860. Bpest, 1943. I. köt. 356.1. 6 KÖM. IX. köt. 19 36. 1.; Br. Eötvös József: A zsidók emancipatioja. Budapesti Szemle, 1840. Vö. I. Einhorn: Die Revolution und die Juden in Ungarn. Nebst einem Rückblick auf die Geschichte der Letztern. Leipzig, 1851. 36 — 44. 1.; Bródy Ernő: A magyar szabadelvűek mozgalma a zsidók egyenjogúsításáért 1840-ben. Magyar Zsidó Szemle, 1933. 7 Br. Eötvös József: Kelet Népe és Pesti Hírlap. Pest, 1841. Ferenczi indokoltan emelte ki, hogy Eötvös, a sajtószabadság híve úgy találta, Széchenyi „minden szabad discussió", „minden szabadabb időszaki sajtó ellen" intézte támadását. Ferenczi: i. m. 100. 1. A mű érvelésére ld. Sötér: i. m. 103 — 104. 1. — Igen figyelemreméltó, hogy még 1860-ban is, amikor Eötvös sokkal inkább magáénak vallotta Széchenyi nézeteit, mint a reformkorban, a Kelet Népe kritikáját megsápasztva ugyan, de fenntartotta. 1841-ben „Széchenyi talán csalódott, midőn az izgalomban, mely csak a haladás szükséges következménye vala, a forradalom előjeleit látá". EÖM. VIII. köt. 124. 1. 8 Uo. XX. köt. 12 — 19. 1. Deák eleve egyetértett Eötvös „észrevételei"-vel. Váczy János (kiad.): Deák Ferencz emlékezete. II. köt. Levelek 1822 — 1875. Bpest, 1890. 82. 1.