Századok – 1971
Tanulmányok - Szabad György: Eötvös József a politika útjain 658/III–IV
660 SZABAD GYÖRGY 1841 — 43 között Eötvös — Szalay Lászlóval együtt — Deák oldalán vett részt annak a liberális büntetőjogi munkálatnak a kidolgozásában, amelynek jogtudományi mellett politikai jelentőségét, mindenekelőtt a kormányfelelősség elvének alapkövetelményként hangoztatását napjainkban kezdi kellőképpen értékelni a történettudomány. Deák nemcsak aktív segítőtársra talált Eötvösben, hanem arra a politikusra is, aki az 1843/44 évi országgyűlés főrendi tábláján, Batthyány Lajos oldalán a munkálatukban javasolt esküdtszéki rendszer bevezetésének a kérdésében az ellenzék taktikai követelményeinek is eleget tevő utóvédharcot megvívta.10 Az 1843/44 évi országgyűlésen Eötvös állásfoglalása a városi kérdés egyes vonatkozásait kivéve mind a jogügyi reformok, mind a vallási egyenjogúság ügyében és a nyelvkérdésben összhangban állt a reformellenzék célkitűzéseivel és taktikájával.11 A nemzetiségi problémakört alaposan érintő nyelvkérdésben az ellenzékkel együtt törekedett a latin nyelv uralmának végleges felszámolása révén is utat nyitni a Habsburg-birodalom régi, a feudális berendezkedéshez tapadó egyensúly viszonyait megbontó erőknek, de osztozott a magyarosítási törekvésekkel terhelődő reformellenzék politikai gyöngéjében is, abban, hogy nem talált rá időben az új egyensúlyviszonyok kialakításának az útjára.12 Eötvös az országgyűlésen két beszédben is szembefordult Széchenyi azon, nyilvánvalóan a reformellenzék politikai ellensúlyozását célzó javaslatával, hogy juttassanak főrendeket az alsótábla kerületi választmányába.13 Az országgyűlés után pedig kivételes határozottsággal helytelenítette Széchenyinek az ellenzéki nemesség önkéntes közteherviselési mozgalma ellen ,,A pistoly idő előtti elsütése" c. írásában intézett támadását, cikkeiben ,,dicső példaként" emlegetve Bezerédy, Kossuth és társaik hamarosan Deák által is felkarolt kezdeményezését.14 Annál inkább figyelemreméltó mindez, hiszen időben egybeesik az államberendezkedés reformjáról folytatott vitával, amellyel kapcsolatban — igaz, magánlevélben — Eötvös az „ellenzék céljától egészen különbözőnek" ítélte saját törekvéseiket.15 Nem Eötvös eszmei fejlődését, hanem politikai útját vizsgálva ez alkalommal, csak utalhatok arra, hogy a centralisták a népképviseleti parlamentnek felelős, központosított kormányzati rendszert összhangba kívánták hozni a szabad községek és városok önkormányzatával,16 de az ennél Széchenyi viszont naplójában Eötvös munkáját a „lehető legveszélyesebbnek" minősítette. Viszota: i. m. I. köt. 793. 1. 8 KÖM. VIII. köt. 189 — 190. 1.; Pulszky Ferenc: Életem és korom. 2. kiad. (S. a. r. Oltványi Ambrus). Bpest, 1958. I. köt. 184—187. 1.; Sarlós Béla: Deák és Vukovics. Két igazságügy-miniszter. Bpest, 1970. 11 — 36. 1. 10 EÖM. IX. köt. 88-114, 227-241. 1. 11 Uo. 37 — 51, 71 — 87, 121 — 126, 157 — 226, 242-252. 1. 12 Uo. 58 — 70, 115-120, 127—156. 1.; vö. uo. XVI. köt. 166. 1. 13 Uo. IX. köt. 52-57. 1. 14 Viszota: i. m. II. köt. 449 — 455, 457-466. 1. EÖM. XVII. köt. 18 — 20, 127 — 146, 342 — 345, 356 — 358. 1. Kónyi Manó (kiad.): Deák Ferencz beszédei. 2. kiad. Bpest. 1903. II. köt. 69 — 71. 1. 16 Nizsalovszky Endre—Lukácsy Sándor (kiad.): Eötvös József levelei Szalay Lászlóhoz. Bpest. 1967. 155 — 156. 1. 16 Vö. EÖM. XVII. köt. 3 — 9, 30-34, 93 — 126, 147-245. 1.; Br. Eötvös József : Reform. Lipcse, 1846; Gsengery: i. m. 537 — 544. 1.; Zayzon Sándor: A centralisták és a megye reformja. Budapesti Szemle, 1917; Lőtér: i. m. 106 — 134. 1.