Századok – 1972
Tanulmányok - Nemes Dezső: Szabó Ervin ideológiája és kapcsolata a forradalmi szocialistákkal 892/IV–V
NEMES DEZSŐ Marx és Engels felismerte annak történelmi szükségességét, hogy szocialista rend lépjen a tőkés rendszer helyébe. Szabó Ervinnél a történelmi szükségszerűség felismerését a jobb, az emberibb, az ideálisabb felülkerekedésének reménye váltotta fel, így alakult ki Szabó Ervinnek az a nézete, hogy Marx elmélete és gyakorlati tevékenysége nem ,,a valóságos munkásmozgalom iránymutatója". E véleményével függ össze, hogy Bakunin tevékenységét gyakorlatilag többre tartotta, mint Marxét. Bakuninnal egyetértve határolta el magát a politikai hatalom meghódításának marxi álláspontjától. Átvette a „közvetlen akció" elméletét, persze nem az anarchista egyéni terror igazolására, hanem a gazdasági harcok mindenhatóságát hirdető szindikalizmus „iránymutató" tételéül. Abban a Bevezetésben, amelyet Marxnak a Nemzetközi Munkásszövetség Üzenete című munkájához írt, a marxistáknak és az anarchistáknak az I. Internacionáléban folyt szenvedélyes vitáját „Marxnak és Bakuninnak vetélkedésére"35 vezette vissza, azt állítva, hogy „az Internacionáléban nem elméleteik ütköztek össze, nem társadalmi teóriák harcát vívták, hanem inkább szervezeti és taktikai kérdések állították a két vezért egymással szembe. . . Komoly ellentét csak egy kérdésben volt: hogy az Internacionálénak szervezete centralisztikus legyen-e vagy federalisztikus. . ."De S ebben persze megint Bakuninnal értett egyet. Szabó Ervin azonban igyekezett kimutatni Marx és Bakunin „eszmei rokonságát" is. Bizonyítékait abból merítette, hogy Bakunin átvett Marxtól egyet-mást, s ezt a maga módján „alkalmazta"; még Marx „tanítványának" is mondta magát. (Megtette ezt Lassalle is és mások is, akik ettől ugyancsak nem lettek marxisták, bár szocialisták voltak.) De a vélt eszmei rokonság ellenére Marx meg Bakunin szenvedélyes ellenfeleknek bizonyultak. Ennek okát Szabó Ervin a következőképpen magyarázta: „. . . a különbségeket inkább abban kell keresnünk, hogy mindketten más-más embertípust képviseltek, semmint tanaikban. Az egyik gondolkodó, a másik cselekvő, az egyik tudós, a másik harcos. . . két ilyen különböző, egyaránt vezérségre hivatott terméészetnek szükségképpen össze kellett ütköznie. . ."37 Azt hiszem, hogy a marxizmus és az anarchizmus közti áthidalhatatlan elvi ellentéteknek e magyarázása mindennél jobban mutatja a szindikalista szemlélet összeszövődését a szubjektivizmussal. A marxizmus és anarchizmus elméleti rokonítása persze elősegítheti azt, hogy a szindikalizmust is marxizmusnak nyilvánítsák. . . A szindikalista felfogás minden szubjektivizmusa mellett is hogyan volt lehetséges, hogy a tudós Szabó Ervin a marxisták és anarchisták elvi vitáit alárendelt jelentőségűnek nyilvánította, s hogyan tehetett olyan megállapítást, hogy „Marx akárhányszor került Bakuninnal ellentétbe, önmagával is ellenkezésbe keveredett".38 Vajon mikor? Akkor-e, amikor kárhoztatta Bakunin anarchista államelméletét ? Vagy amikor síkraszállt a munkásosztály önálló politikai pártjának, mint a társadalmi forradalom vezetésére hivatott harci szervezetének kifejlesztéséért ? Avagy akkor-e, amikor hangoztatta a gazdasági harcok fontosságát is?! Marx kérlelhetetlen következetességgel szállt szembe mindennel, ami a kapitalizmus megdöntésének és a szocializmus megteremtésének alapvető 35 Marx és Engels Válogatott Művei. II. köt. 369. 1. 36 Uo. 377. 1. 37 Uo. 383. 1. 38 Uo. 378. 1.