Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
A SZÁZADFORDULÓS KONZERVATIVIZMUS 1 .Г VONÁSAI 37 lennek a reformtervek lapjain, melyek előre meghatározzák a telepítendő községek határaiban a nagy-, közép- és kisbirtok megoszlását.89 Fejtegetésünk menetét itt meg kell szakítanunk, s végig kell gondolnunk egy gondolatsort azokról a problémákról, amelyeket a fentebb mondottak felvetnek. Megállapítottuk, hogy nyolcvanas évekbeli előzmények után a századfordulón elakadt a dzsentri rétegek egybeolvadása a polgári középrétegekkel, sőt ellentétes irányú tendencia indult meg. Szóltunk arról is, hogy a dzsentri probléma egyre inkább tért hódított a századforduló után a politikai életben. Mindez, ha belegondolunk, egyáltalán nem magától értetődő, sőt tüzetesen szemlélve egyenesen meglepő s valószínűtlen fejlemény. Egyáltalán nem magától értetődő ugyanis az a fejlemény, hogy egy - saját szószólóik állítása szerint is - rohamosan hanyatló és tönkremenő réteg társadalmi és politikai befolyása növekszik. Magától értetődő az ellenkezője volna. A társadalmi fejlődés szokványos menete szerint a hanyató rétegek társadalmi befolyása általában csökken, deklasszált tagjai legalább is az utódgenerációban fokozatosan elveszítik „régi dicsőségük" tudatát, s beolvadnak abba a társadalmi közegbe, ahová deklasszálódtak. Maga a disszimiláció tendenciája is problémát vet fel. Kritikus időkben reakcióként nagyon is érthető ez a jelenség, annál kevésbé azonban, mint tartós társadalmi tendencia. Várható volna elsősorban az, hogy a hivatalnok dzsentri alkalmazkodva a polgári viszonyokhoz és új társadalmi funkciójához, a polgársághoz idomuljon hiszen azt lehetne hinni, ettől érvényesülési lehetőségei növekedését remélhetné: a szakszerű hivatalnokság polgári presztízsét, a magánhivatalnoki állások nagyobb számban való elnyerését és polgári mentalitású tisztviselő réteggé alakuljon át. Az egész korábbi réteg nemesi tudatának felbomlása volna várható, magának a még meglévő középbirtokos rétegnek is fokozatos egybeolvadása a polgári bérlőkkel, falusi értelmiségiekkel, gazdatisztekkel polgári vidéki középréteggé. E helyett mint láttuk - mintha az ellenkezője történnék. A dzsentri lesüllyedése országos közüggyé válik. Az uralkodó osztályok minden politikai irányzata egyetért abban, hogy a dzsentri birtok szanálása, „megmentése" a nemzet sorskérdése. A kiegyezést követő időszak liberális ideológiája a kilencvenes évek átalakulása so-án felbomolván s eltűnvén, helyét nem korszerű burzsoá ideológiának adja át, birtoklási viszonyokban is. Az országnak a nagy-, közép- és kisbirtokos osztályokra egyaránt szüksége van s ezek helyes arányától függ az egészséges gazdasági és szociális élet." Magyar Gazdák Szemléje, 1914. jún. 89 Példaként idézünk egy exponált jobboldali radikális programírásból: „A birtokreform uralkodó eszméjévé, domináló motívumává kell nőni annak a gondolatnak, hogy a nemzeti középbirtokos középosztály irányító, egységesítő nagy tényezőjét megszervezzük, új életre keltsük egészséges nemzeti fejlődésünk számára. . . . Teremtsük meg mindenütt a középbirtok és a középbirtokos harmonikus elhelyezkedését, amit a történelmi középosztály szétzüllése következtében vesztettünk el. A középbirtok köré csoportosuló kisbirtokok, a középbirtokos köré sorakozó kisgazdák új életre keltik a nemzeti fejlődés számára múlhatatlanul szükséges egyensúly biztosítékát. Minden határban kell legalább egy középbirtoknak, minden faluban legalább egy középbirtokosnak lennie. Elvül szolgálhatna, hogy a földek különböző minősége szerint kellene minden 1000 — 6000 holdban egy 100—800 holdas középbirtoknak elhelyezkednie. Ahol a nagybirtok rovására eszközölt kisajátítással nem lehet ezeket a középbirtokokat megteremteni vagy azért, mert az illető nagybirtok ama kivételek közé tartozik, amelyek gazdasági közérdekből fenntartandók, vagy pedig azért nem, mert az illető határ csupa kisbirtokká van már parcellázva akkor a középbirtok a kisbirtokoknak megfelelő kisajátítása és középbirtokokká egyesítése útján teremtendő meg." Szegedy Miklós: Magyar holnapunk. Bp. 1917. 100—101.