Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
3* A SZÁZADFORDULÓS KONZERVATIVIZMUS ÚJ VONÁSAI 35 getlenségi érvelésen túl a nemesi eredetű rétegek uralmi igényét az új típusú konzervatív ideológia fegyvertárából vett társadalomelméleti argumentummal is indokolja: a liberálisok a születés arisztokráciája helyébe az ész arisztokráciáját, az értelmiséget óhajtanák uralomra juttatni. Ez a törekvés azonban illúzió. Az ész arisztokráciájának uralma nem reális politikai lehetőség. A valóságban a születés arisztokráciájával a pénz arisztokráciája áll szemben. A kérdés azt ennek a másik lehetséges uralkodó rétegnek nagyobb joga van-e az uralomra történeti elődjénél. A válasz a konzervatívok részéről természetesen nem: a pénz arisztokráciája hazafiatlan, gyökértelen kozmopolita; vele szemben a nemesi rétegek összeforrottak a haza földjével, múltjával, sorsával.82 A nyolcvanas évek második felében a konzervatív hullám ellankad, majd a kilencvenes években újabb, erősebb követi. A nemesi rétegek társadalmi disszimilációja újra erősödő tendencia, mely ekkor egybefonódik — mint korábban utaltunk rá az arisztokrácia politikai tevékenységének megélénkülésével is.83 A dzsentri réteg polgársággal való összeütközésének legfájóbb és legérzékenyebb problémája természetesen a volt nemesi földbirtok kicsúszása eredeti tulajdonosai kezéből s átkerülése a tért nyerő polgárság kezére. Ez a probléma is a nyolcvanas években merül fel először széles körben, a századfordulóra pedig már az egyike a legszélesebb körben pertraktált társadalmi kérdéseknek. A probléma fokozatos középpontba kerülésén lemérhető az önálló arculatú társadalmi-politikai tényezővé váló dzsentri jelentőségének fokozatos növekedése. A Széll-kormány idején már alig akad programbeszéd, átfogó politikai helyzetkép, amely ezt a kérdést ne érintené. Állandóan napirenden levő kérdése lesz mind a teorikus, mind a napi publicisztikának. Akad lap, a Magyar Nemzet, mely a kérdésnek állandó rovatot szentel.84 Érthetően nagy figyelmet szentel a kérdésnek az új típusú konzervatív irányzat is, elsősorban természetesen a problémában közvetlenül érdekelt agrárizmus. A századfordulóig ugyan az agráriusok figyelmét elsősorban nem a dzsentri középbirtok, hanem a paraszti kisbirtok sorsa köti le. Az agrárszocialista mozgalmak, a kivándorlás a parasztproblémát állítja előtérbe. Ezek mellett a kérdések mellett a dzsentri problémák még második vonalban vannak. De a középbirtok probléma súlya az agrárius publicisztikában is fokozatosan növekszik. Az első Darányi-féle telepítési törvényt mer. Ezzel fogja megvédeni magát s fogja visszaszerezni országának már-már eltörölt határait. Mert határokat, jelleget, címert akar! (kiemelés tőlem — Sz. M.)" (Margittay Dezső) Revisor: A gentry marad ! Bp. 1885. 36. 82 „Micsoda nagy érdek követeli azt, hogy a nemzetet egyik arisztokráciából kirázva, belerázzuk a másik arisztokráciába? Micsoda nagy érdek követeli ezt az erőszakos rázogatást, különösen, mikor a születés-arisztokrácia helyére úgysem ültethetjük oda az ész arisztokráciát, mert az nem királykodik, hanem csak tanácskodik, — hanem oda ülne helyébe a — Pénz-arisztokrácia. Nemesebbnek tartja Censor a születés-arisztokráciánál a pénz-arisztokráciát? Idealisztikusabbnak, lelkesülésre képesebbnek, eszmegazdagabbnak ? . . . Avagy a pénz embere jobban képes hevülni az eszményért, a haza elvont fogalmáért (mikor neki mindenütt hazája van); kevésbé lesz túl józan realista? kevésbé blazirt és száraz, mint az ősi telek s őseinek hamvai által egy ponthoz kötött, a nagy múlton rajongva csüngő születés embere?" Margittay : I. m. 18 — 20. 83 „Azt olvassuk vezércikkekben, hírekben is, az új áramlat retrográd irányú,, szenved alatta a liberalizmus, hogy újra kacérkodnak a rendiséggel és antiszemita árnyalatok tűnnek föl. Talán van is valami a dologban. Már évek óta tart az arisztokrácia és a nemességnek ez a szeparálása." Vy: Nemzeti Kaszinó. Buda és Vidéke, 1900. máj (14. sz.). 84 Utal rá sassi Nagy Lajos: A XX. század igazi népnevelői. 2. kiad. Szeged, 1903. 127.