Századok – 1976

Tanulmányok - Gonda Imre: A monarchiabeli cseh nemzeti mozgalom szerepe az első világháború éveiben (1916–1917) 607/IV

612 GONDA IMRE mában foglalható össze, hogy éppen az ő és a mögötte álló erők tevékenysége volt a legfőbb előidézője annak, hogy a cseh nemzeti törekvések népmozga­lommá szélesedhettek. A cseh mozgalom vezetői viszont a Monarchia kormá­nyának a helyzetét látták homályosan. A Stürgkh-kormány ismerte a veszé­lyeket, amelyek a birodalmat a nemzeti mozgalmak részéről fenyegették, s igye­kezett azokat elkerülni vagy megkerülni. Gr. Stürgkh miniszterelnök, de hg. Thun, a csehországi helytartó, s br. Heinold belügyminiszter, Frigyes főherceg és a hadvezetőség álláspontjával ellentót ben és a prágai és leit meri tzi katonai parancsnokok jelentéseivel szemben is, állandóan azt hangoztatták, hogy nem az egész cseh társadalom, hanem csak egy kisebbsége tekintendő Monar­chia-ellenesnek. Ezt az ellenzékiséget azonban nem szabad felületes értesülé­seken és spicli-jelentéseken alapuló katonai intézkedésekkel, a katonai köz­igazgatás területi kiterjesztésével ingerelni és elmélyíteni. Másfelől pedig a Monarchiában élő csehek hangulata jelentős mértékben a háború alakulásának függvénye, s a központi hatalmak számára kedvező hadi eredmények nyomán éppúgy feléje fordul, mint ahogy ellentétes esetben kiélesedik. Ebből is adódott az, hogy a cseh nemzeti mozgalom általános támadását a Monarchia ellen szinte nem is akarták tudomásul venni. Márpedig ez a támadás három oldalról valóban megindult. A hátország­ban, a fronton, valamint a központi hatalmakkal szembenálló és a semleges államokban. E koncentrált támadás legfontosabb alapelveiről kilenc hónappal a világháború kitörése után részletes emlékirat készült. 1 3 Eszerint a Monarchia­ellenes cseh mozgalom azt tekinti legfontosabb céljának, hogy a cseh és szlovák területekből önálló cseh államot teremtsenek, szláv királlyal az élen. E szán­dékra utaló jelek a cseh lakosságnál, a behívott csapatok elszállítását kísérő tüntetéseknél, valamint az orosz hadifoglyokkal való rokonszenvező bánás­módnál figyelhetők meg. Ugyanakkor nagy igyekezettel terjesztik a Mon­archia külső és belső helyzetével kapcsolatos híreket is, szláv kongresszu­sokat tartanak a különböző fővárosokban, s memorandumot nyújtanak át az orosz kormánynak a Druzina Ceska megalakításáról. Az oroszországi cseh kolónia a háború kitörése után saját, 100 főből álló csapatot küldött ki a frontra. Az emlékirat szerint híreket közölnek ausztriai kivégzésekről és Angliában kiáltványban fosztják meg Ferenc Józsefet a cseh királyi címtől. A londoni cseh klub is felállított három légiót, Párizsban a szláv kongresszuson detronizálják Ferenc József császárt és ugyancsak elhatározzák a cseh-szlovák állam „visszaállítását". Svájcban és az USA-ban hasonló tevékenység figyel­hető meg. Azt már elérték a csehek képviselői, hogy Angliában nem tekintik őket osztrákoknak, hanem az antant szövetségeseinek. Ugyanakkor jelentős pénzgyűjtések is folynak, amelyeknek során 5 millió korona gyűlt össze Cseh­ország megsegítésére. Ugyanez az emlékirat ezután az USA-ból érkező leveleket elemezve kifejti, hogy az teljesen Monarchia-ellenes. A levelek a Habsburg-Birodalom széthullását jósolják, és az önálló cseh királyság létrejöttét, amely kb. 10 millió csehből és szlovákból fog állani. Hasonló hangnemben írnak a külföldi cseh lapok is, amelyek szerint, ha nem is az egész nép, de egész kerületek lettek szeparatisták és megbízhatatlanok, különösen Klofác nemzeti szocialista kép­viselő agitációs területein. Sok szerkesztő ellen eljárás is indult, s csak a szi­1 3 Herrn von Ugron's Denkschrift über die Strömungen der Tschechen, Wien, den IV. 1915. Wien, HHStA P. A. I. Karton, 816.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék