Századok – 1976
Tanulmányok - Gonda Imre: A monarchiabeli cseh nemzeti mozgalom szerepe az első világháború éveiben (1916–1917) 607/IV
GONDA IMRE nem csupán a Habsburg-államhatalom viszonylag igen korai csődjeleit mutatja, hanem két másik mozzanatra is utal. Egyrészt arra, hogy mind a hivatalos osztrák jelentések, mind pedig az azóta készült ábrázolások jelentős része a külföldi monarchiaellenes „összeesküvésekben" keresik bukásuk döntő okát, holott erre ebben az esetben is következtetni lehet. Az ok a Monarchiaellenes belső mozgalmak általános jellegében és az államhatalom viszonylagos és korai meggyengülésében keresendő. Enélkül sem a cseh emigráció, sem az antant-hatalmak rokonszenve vele szemben nem ért volna el oly döntő eredményeket. Legalább ilyen mértékben járult azonban az államhatalom aláaknázásához a csehországi nagynémetek Thun helytartó ellen folytatott igen régóta folyó áskálódása, a csehek iránt tanúsított állítólagos rokonszenve miatt. Egyik megbeszélésükön ezzel kapcsolatban a következőkről panaszkodnak: „Az utóbbi időben (1911. november 9-éről van szó) különböző kísérletek történtek, hogy Csehország német lakosságát belefárasszák az obstrukcióba és készségesebbé tegyék a kiegyezés számára. Ezek a kísérletek nyilván gr. Thun helytartó titkos aknamunkájára vezethetők vissza. Az ország tarthatatlan állapotának felszámolását szolgáló kiegyezési tárgyalásokat, ill. a kiegyezést a helytartó még nem tartotta elég érettnek." Éppen ezért a császárnak a német—cseh megegyezésre vonatkozó kérdései is szükségessé teszik, hogy a német nép újból nyíltan és világosan kijelentse, hogy csakis teljesen szilárd állásfoglalás mellett hajlandó kiegyezni a csehekkel. Nem véletlen, hogy Stürgkh miniszterelnök ezután teljesen elhatárolja magát a német akciótól (1911. március 13-án).17 Ez természetesen nem volt az egyetlen nagynémet akció Thun helytartó ellen.18 A csehországi nagynémetek általában elég kicsinyesen kezelték a csehekkel való együttélés kérdéseit, s minél világosabbá vált a helyzet, annál szűkebbé próbálták tenni létfeltételeiket, így nemcsak a cseh nyelvű tisztviselők elbocsátását követelték, de még a soradóbevallási ív kétnyelvűsége ellen is tiltakoztak.19 Tiltakoztak bizonyos bányák átadása ellen cseh vállalatok részére, mert ebben Trnka munkaügyi miniszter csehesítő törekvéseit látták, továbbá a vasutak szolgálati nyelvének a kiegyezési tárgyalásokba való bevonása ellen is.20 Mindezek az akciók a cseheken kívül az államhatalom ellen is irányultak, amely a nemnémet nemzetek alapvető igényeinek — a birodalom létfontosságú belső egyensúlyának fenntartása érdekében — eleget akart tenni. Ezeket a szempontokat a csehországi nagynémet vezetők a háború csúcspontján is láthatóan teljes mértékben mellőzték. Ez a körülmény 1917 nyarán már igen veszélyes kihatású eseményekben jutott kifejezésre. A Deutscher Volksrat für Böhmen, amelynek elnöke Dr. Titla volt, 1917. július 22-én a Deutsche Zeitung in Böhmen c. lapban „An das deutsche Volk in Böhmen" címen kiáltványt tett közzé, amelyben a csehországi németek osztrák államhűségére és áldozataira hivatkozva, elítéli a csehek hűtlenségét és követeli, hogy szabadítsák meg őket a cseh többség uralmától. — Bár e követelés az adott — nem különösen szerencsés — helyzetben nem 17. k. Polizeidirektion in Prag 1911. X. 9. Szig. biz. jelentés az 1911. III. 11-én tartott ülésről, amelyen a német kerületek tanácstagjai a csehekkel való kiegyezés feltételeiről tanácskoztak. — Státní Ústrední Archív v Praze I - M 1911 — 208(1179) fasc. , 1. szám, 18 Up. Az egyik újabb Thun-ellenes akciót a K.k. Statthalterei-Präsidium (Prága) közli 1913. nov. 6-áról 22817. ikt. sz. alatt. 19 Uo. 1914. jan. 29. ikt. sz. 2072. 20 Uo. Bohemia 1914. V. 31. és Bohemia 1914. III. 28.