Századok – 1979
Tanulmányok - Bellér Béla: Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája 183/II
AZ 1918-19-ES FORRADALMAK KÖZOKTATÁSPOLITIKÁJA 203 megszűnt az azonos típusú iskolák külön-külön ügyosztályokra való szétszakítása aszerint, hogy államiak-e azok vagy sem. A Közoktatásügyi Népbiztosság szervezeti felépítésében következetesen egységes: csupán állami iskolát ismer! A kapcsolat a korábbi minisztérium és a mostani népbiztosság szervezeti felépítése közt korántsem véletlen, hanem a közös feladatokból folyik. „Hiszen a 67-es polgárosulás itt hagyott meg legtöbbet Pató Pál birodalmából, a közoktatást nem az Eötvösök, de az Apponyiak feudális-klerikális szelleme hatotta át, a lassan szaporodó nem egyházi iskolák is az egyházak ízlése szerinti táblabírói latinságba felejtkeztek . . . Nem csoda, hogy a szocialista kultúrának is hosszú időre szóló programot adott elődje polgári demokratikus kezdeményezésének folytatása . . .”s „ A folyamatosság szembeötlő jelenségei természetesen nem változtatnak azon a tényen, hogy a népbiztosság lényegében újjászervezte az egész közoktatásügyi apparátust. Az újjászervezésnek alapelve az a felfogás volt, hogy „az egységes átfogó feladatok egységes vezetés mellett kellőképpen differenciált szervezetet igényelnek, hogy minden egyes szektorban a kellő szakértelem biztosítható legyen, s minden jelentős részterületnek legyen felelős gazdája”.52 Ez a magyarázata annak, hogy a népbiztosság az egyes csoportok, osztályok élére a haladó és szocialista tanítómozgalom kimagasló harcosait (Czabán Samu, Szöllősi Jenő, Gönczi Jenő, Antal Márk, Kelen Ferenc, Kelen Jolán, Bartos Erzsébet stb.), pedagógiai szakerőket (Neumann Hilda, Rózsa Ede, Gerényi Jakab stb.), tudományos és művészeti kiválóságokat (Lukács György, Fogarasi Béla, Révay József, Kármán Tódor, Reinitz Béla, Balázs Béla stb.) állított. A Tanácsköztársaság érvényesítette először szigorú következetességgel az egész vonalon a szakvezetésre irányuló régi pedagóguskövetelést. Ezért álltak a legjobb szakerők pillanatnyi habozás nélkül a népbiztosság szolgálatába. Dr. Révay József, a kiváló klasszika-filológus, történész, műfordító és író, aki volt főigazgatója, Hartay Ferenc csoportvezető irányításával elvállalta a középiskolai ügyosztály vezetését, az ellenforradalom hatalomra jutása utáni igazolási eljárása során büszke öntudattal utalt az állásvállalás legfőbb motívumára: „A vád főpontja — mondta a felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint — az osztályvezetői állás elfoglalása. Ezzel azonban csak a magyar tanárság régi vágyát teljesítette — jelentette ki Révay —, mikor a szakszerű adminisztráció kedvéért minden tehetségét a tanárság szolgálatába állította.”53 De a leánygimnáziumi igazgatóságot vállaló tanár is ugyanezzel az érvvel védekezett. Azért vállalta el a leánygimnázium igazgatóságát, „mert úgy vélte, hogy pedagógiai eszményeit ott megvalósíthatja, és egy kiskeretű mintaiskolát szervezhet”.54 Imre Sándor, a volt államtitkár is elismeréssel nyilatkozott a szakemberek előtérbe állításáról a közoktatás felső irányításában. A szakvezetés biztosítása a közoktatásügyben személyi változásokat is jelentett. Egy ellenforradalmi mű is megállapítja, hogy a Közoktatásügyi Népbiztosság „első dolga volt a régi hivatalnoki kar kicserélése. Az önálló hatáskörrel rendelkező régi tanügyi tisztviselők csekély kivétellel eltávolíttattak, vagy tétlenségre ítéltettek . . .”55 Az újabb irodalom is 5 'Hajdú Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság. Bp. 1969. 398. 52 Száméi Lajos: Kulturális igazgatás a Magyar Tanácsköztársaságban. A Magyar Tanácsköztársaság állama és joga. Szerk. Sarlós Márton. Bp. 1959. 140. 5 3OL VKM Gimn. 1928-498 237/1943/1921). Kiemelés tőlem. B. B. S40o. 55 A proletárdiktatúra Magyarországon. Szerk. Huszár Károly. Bp. 1920. 85.