Századok – 1980
Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V
796 M. TÓVÁRI JUDIT párhuzamosan az egyidejűleg több részvénytársasági igazgatósági tagsággal rendelkezők száma. A vármegyei és a városi közigazgatás hagyományos tisztviselői állásaiban elhelyezkedő személyek közül szinte csak a legmagasabb posztokat betöltők, mint a polgármester és a főispán találhatók meg részvénytársaságok vezetőségében. Mellettük ott található még egy közjegyző, aki mind a polgármesterrel, mind a főispánnal rokonságban volt. Úgy tűnik, hogy társadalmi rangnak számított a Borsod-Miskolci Gőzmalom és a Miskolci Erzsébet Gőzfürdő Rt. igazgatósági tagjai közé tartozni, mert ebben a két részvénytársaságban biztos, hogy mindig megtalálhatók voltak a városi közigazgatás vezetői. A századforduló után természetesen még más vállalkozások is csatlakoztak a rangosnak számító részvénytársaságok közé. A kapitalista gazdaság áramlatába bekapcsolt tisztviselői pályák alsó fokát a bankpénztárosok, MÁV ügyintézők képviselték. (Csak azokról van szó, akik a legnagyobb adózók sorába kerültek, így az „alsó fok" csak a velük egy kategóriába került bankigazgatóknak, ipari részvénytársaságok vezérigazgatóinak a rangjához viszonyítva értendő!) Ezeknek a bankpénztárosoknak, MÁV ügyintézőknek a nevével legfeljebb házingatlanok vásárlásánál találkozunk. A szabadversenyes kapitalizmus idejére tőkeképessé váló kereskedő réteg nevelte ki a saját soraiból azt a 20. század első évtizedére vérbeli kapitalista nagypolgárrá — úgy is mondhatnánk: finánctőkés polgárrá váló generációt, amely bár foglalkozását tekintve a tisztviselők közé sorolható, mégsem érezzük elég kifejezőnek ezt a kategorizálást. Mindössze négyen voltak, de jól példázzák azt a társadalmi-gazdasági forrást, amelyből e réteg eredt. Külön-külön mind jellegzetes képviselői a város múlt század közepétől tőkét gyűjteni képes rétegeinek és e rétegek társadalmi irányultságának. Az 1. típus a kereskedőként tőkét gyűjtő polgár, aki vagyonát ház- és földbirtokba fekteti, majd megszerzi hozzá a nemesi címet. Az újonnan szerzett cím és vagyon azonban még nem teszi automatikusan „szalonképessé" tulajdonosát. Arra törekszik tehát, hogy fiát, aki örökli címét és vagyonát, valamilyen közhivatali állásba juttassa. Ennek a típusnak jellegzetes képviselője Schrecker Salamon Lipót gőzmalomigazgató és Neuman Adolf bankigazgató. Idegen csengésű vezetékneveik mellé mindketten gyönyörűen hangzó magyar nemesi előnevet kaptak. Neuman Adolf apja, Neuman Hermann miskolci kereskedőként kapta a nemességet „héthársi" előnévvel. Fia, Adolf, Hercz Zsigmond gépgyárában kezdte pályafutását, tisztviselőként. 1894-ben az Assicurazioni Generali főügynökévé nevezte ki és ugyanakkor megalapította a Neuman Adolf-céget, amely a biztosítási üzleten kívül a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság, illetve a Borsodi Szénbányák vezérképviseletét látta el. 1903-ban megalapította a Miskolci Kereskedelmi és Gazdasági Bankot, amelynek vezérigazgatója lett. Közreműködött a Borsodi Szénbányák Rt., a Sajószentpéteri Üveggyár, a Magyar Őstermelő Rt., a Magyar Trachitművek Rt., a Szikszói Gőzmalom és Iparművek, a Felsőmagyarországi Parcellázó és Ingatlan Rt. és a Hernádnémeti Műmalom megalapításában. Elnöke a Miskolci Kereskedelmi Testületnek, valamint a Felsőmagyarországi Zsidó Kórháznak. Mint a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, 1916-tól 1918-ig vezette a kamara ügyeit, majd Koós Soma távozása után a kamara elnökévé választották. 1918-ban kereskedelmi tanácsos és a Ferenc József-rend lovagkeresztjének tulajdonosa lett. Tagja a gazdasági és iparfejlesztési bizottságnak, választmányi tagja a Kereskedők és Gazdák Körének, az OMKE alelnöke és az 1926-ban