Századok – 1980
Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V
798 M. TÓVÁRI JUDIT Annak a 24 tisztviselőnek, akik 1917-ig megfordultak a virilisták között, még a belépés évében kiesett majdnem a fele, számszerűleg 10 személy, öt évig tartotta ranghelyét 1/3 részük. 8-10 év elteltével kiesett újabb 3, 15-20 évig 1-1 tisztviselő volt képes bennmaradni a csoportban és 30-35 évig is tartotta a helyét 3 tisztviselő. De vajon lehet-e megkülönböztetést tenni a tisztviselők előbb említett — a közigazgatási és a tőkés gazdálkodás teremtette — két csoportja között a stabilitás szempontjából? A - még a belépés évében kieső - 10 tisztviselő közül 7 közigazgatási. A virilis törvény alapján szerveződő képviselőtestület működésének első évében, 1872-ben a legnagyobb adózók közé bekerült 6 tisztviselőből (egy kivételével mind közigazgatási) még abban az évben egy közigazgatásban foglalkoztatott esett ki. Hárman léptek a helyére, 2 közigazgatási és egy részvénytársasági vezérigazgató. De míg a 2 közigazgatási tisztviselő a belépés évétől nem jutott tovább, a részvénytársaság igazgatója 37 évig megtartotta helyét, öt év múlva, 1876-ban öten estek ki: négy közigazgatási és egy bankpénztáros. Ezt követően évről évre csökkent az utánpótlás, vagyis a kiesők helyére nem volt ugyanannyi újonnan belépő. Az 1876-ban kiesett öt tisztviselő helyére a következő évben csak ketten léptek, mindketten közigazgatásiak. Az egyik még egyszer szerepelt, öt év múlva, a másik még abban az évben kiesett. Újonnan belépő, de ugyanakkor ki is eső tisztviselő csak 1890-ben volt ismét, szintén közigazgatási. 1881 és 1890 között tehát gyakorlatilag nem lépett új tisztviselő a virilisek közé. Ezt követően ismét egy tízesztendős periódus következett, amikor nem akadt egyetlen tisztviselő sem a városban, akinek elég lett volna a fizetett adója ahhoz, hogy tulajdonosát bejuttassa a legnagyobb adózók közé. A századfordulóig a dualizmus éveiben megforduló 24 tisztviselőnek kereken a fele belépett a virilisek közé, de stabilan mindössze ketten tudtak megkapaszkodni, egy közigazgatási tisztviselő és a Gőzmalom vezérigazgatója. A századforduló után ismét nagyobb számban kerültek tisztviselők a virilisek közé: az utolsó 18 évben lépett be az 1917-ig vizsgált időszak tisztviselőinek másik fele, 12 személy. De míg a múlt század virilisei között mindössze kettő a kapitalizmus teremtette foglalkozású, addig a századforduló után belépő 12 személyből 8 már ebbe a kategóriába sorolható. 1909, a városnak önálló törvényhatósággá szerveződése ebből a szempontból is választóvonalnak tekinthető. 1909-ben esett ki az utolsó, múlt században belépő és 37 évig stabilan álló gőzmalomigazgató. A századforduló utáni 18 évben belépett 4 közigazgatási tisztviselőből kettő még a belépés évében kiesett, a másik kettő stabilan állott 10, illetve 19 évig. A nagy részvénytársaságok 20. században belépett 8 alkalmazottjából három csak egy évig volt tagja a testületnek. Az utoljára maradt öt személy a virilis tisztviselők legstabilabban álló csoportjának tekinthető. Ehhez a csoporthoz hozzá kell vennünk a múlt században belépett gőzmalomigazgatót és a már említett közigazgatási tisztviselőt. A 24 tagú tisztviselőcsoportnak tehát ez a 7 személy a magja. Ha végigtekintünk a dualizmus korának évein, a Borsod-Miskolci Gőzmalom vezérigazgatói posztján álló két ember a virilizmus kezdetétől 1917-ig szilárdan tartotta pozícióit. Amikor az első igazgató kidőlt a sorból, helyét a virilisek között is azonnal elfoglalta utódja. Összefoglalva tehát: a virilis tisztviselők között stabilan megkapaszkodni képes tagok a nagy részvénytársaságok alkalmazottai, hátuk mögött számtalan egyéb részvénytársaság igazgatósági tagságával, amelyhez ház- és földbirtokot szereztek. A sűrűn cserélődő közigazgatási tisztviselők legfeljebb elvétve tagjai valamely részvénytársaság igazgatói