Századok – 1982

Közlemények - Csóka J. Lajos: Az esztergomi főszékesegyházi könyvtár MS. III. 184. kódexe 969/V

Csóka J. Lajos AZ ESZTERGOMI FŐSZÉKESEGYHÁZI KÖNYVTÁR MS III. 184. KÓDEXE A kódex leírása és eddigi irodalma Az esztergomi főszékesegyház tulajdonában lévő MS III. 184 jelzetű kis kódex 23 pergamenlapból áll, melyek átlagosan 11.6X 17.6 cm méretűek. A kódex nem teljes, mert a 6. és a 7. lap között egy hiányzik; igaz, a kódex vége felé is kivágtak belőle 3 lapot, de azokon nem volt írás. A lapok mindkét (r - v) oldalára két-két hasábban (a — b) írtak, s néha még a sorok fölött vagy a margón is találhatók pótlások, illetőleg javítások. A 23 kártyalapot egy erősebb pergamenlap fogja össze, s efölé került 1948­ban egy kartonkötés. Tartalmilag a kódex két részből áll. Nagyobb része (1 ra - 19 ra) az ószövetségi szentírás egyik könyvének, az Énekek énekének magyarázatát adja, a kisebbik (19 ra ­23 ra) pedig a latin nyelvre vonatkozó tudnivalók, azaz a trivium (grammatica, proso­dia, rhetorica, dictamen, computus) anyagát foglalja össze. Bár nem tartozik a kódex­hez, mégis meg kell említenünk, hogy a 23 r oldalon hatsoros beírás is látható, mely Szent Istvántól II. Istvánig (1038-1131) egyes magyar királyok temetkezési helyét jelölte meg. Formai tekintetben mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a kódexet két író készítette. Az első munkája az elejétől a 18 ra közepéig tart, a másodiké attól végig. De ugyanő végezte elődje írásának javítását és pótlását is. Föltűnő jelenség aztán az is, hogy a kódex írása folyamatos, szinte teljesen tagolatlan. Nem jelezték a müvek címét, nem különítették el a Canticum-magyarázat előszavát, 8 fejezetét s a trivium anyagának különálló egységeit sem. A második író annyiban tagolta munkáját, hogy a Canticum­magyarázat és a Grammatica végén (19 r, 19 vb) kihagyott egy sort, a Dictament, a hozzá kapcsolt levélmintát s a Computust pedig új sorba kezdte. Ugyanő sok mondat­kezdő betűt kiemelt, a Grammatica, a Dictamen és a hozzá kapcsolt mintalevél élén pedig akkora helyet hagyott az A, D, G iniciálé számára (19 ra, 22 ra), amekkorát a kódexkezdő D kapott. Az ő iniciáléi azonban nem készültek el. Ezek után arra kívánunk rámutatni, hogy kódexünkről, annak keletkezési idejé­ről, helyéről és tartalmáról eddig mit tartott az irodalmi közvélemény. A kódex pergamen-foglalatának 2. oldalán látható „Ludovici Farkas 1842" be­jegyzésből világos, hogy 1842-ben a jónevű budai könyvgyűjtő, Farkas Lajos tulajdoná­ban volt a kötet. Utána pedig az áll: „Emi Budae in Augusto 1865 30 florenis Joannes Card. Aeppus", azaz 1865-ben Budán 30 forintért vásárolta meg Scitovszky János bíboros érsek. Nyilvánvalóan tőle jutott a kódex az Esztergomi Főszékesegyházi Könyv­tár birtokába.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék